Papi rekollekció Miskolcon
Polyák Péterné 2012.10.25. 18:14
Megkezdődött a hit éve, stílusosan ennek jegyében zajlott második papi rekollekciónk.
Két előadónk is volt. Polgári László sajópálfalai parókus és Juhász Géza homrogdi parókus.
László atya témája a hit továbbadása családunkban és az egyházközségünkben volt.
Beszélt arról, hogy akit szeretek, annak a mondanivalójából akár 80%-ot is megjegyzek, s aki nem oly kedves nekem, attól jóval kevesebb információt jegyzek meg. Felhívta figyelmünket a szeretetnyelvek létezésére. Felnőtt ember szeretettartálya 24 órát bír ki – ennyi idő után újra kell töltögetni –, s a lelki tartályra is ugyanez érvényes.
Önmagam, Isten, emberek iránti kapcsolataim rendezése fontosságát hangsúlyozta, és segítségként ajánlotta a MOZAIK könyveket, melyek újra megjelentek. Természetesre épül a természetfeletti. Jó példákkal világította meg mondandóját: természetes, ha egy gyermek megfogja apja kezét, s ebbe begyakorolja magát, mert erre a természetes kapcsolatra épül a természetfelettivel a kapcsolatom. Lelkiismeretet nevelni kell: jót dicsérni, rosszat finoman figyelmeztetni. Ünnepeknek, szokásoknak, böjti időknek fontos szerepük van.
A gyermekkorban begyakorlott imádság fontossága egész életen át megtapasztalható, sőt az élet végefelé szembe tűnik egy egy haldokló ágya mellett elmondott szertartás közben. Az atyák tanúsága szerint, aki már nem beszélget a családtagjaival, talán már azt hisszük nem is ért minket, annak is megmozdul a keze és szája a begyakorlott imádságok hallatára.
Fontos, hogy felismerjük kinek, mi a szeretet nyelve. Hajlamosak vagyunk csak a saját szeretetnyelvünkön beszélni, s nem megfigyelni, hogy mi a másik ember nyelve. Van három fontos szavunk: kérlek, köszönöm, bocsáss meg. Nézzük meg, hogy mit szoktam kérni, mit szoktam megköszönni, mi az ami elszomorít?
Számomra újdonság volt, hogy létezik Gary Chapman: Istenre hangolva c. könyve is. Lelki élet megélése, megértése sokkal világosabban megfogható, ha ennek fényében szemléljük önmagunkat, és a minket körülvevőket. A szeretet nyelveket vizsgálva László atya néhány példát is mutatott nekünk. Van, aki a szívesség nyelvén ért: az ilyen ember rendkívül aktív, ha az egyházközségben kell dolgozni, lehet, hogy templomba járásban nem jeleskedik. Akinek a szeretet nyelve az érintés, az nagyon szeret búcsújáró helyekre menni és értetkőznii...
Sok kisebb közösségből épüljön fel az egyházközségünk! Növelni kell a hit átadásának gesztusait: öltözködésünkkel, zarándokutak szervezésével, kirándulásokkal, bálokkal, ezek alakítják ki a szeretet közösséget.
Géza atya témája a hit továbbadása iskolában, templomban volt.
Hitre jutás első aktusa a kegyelem műve! Szentatyánk ír erről bővebben a Hit évére írt Porta fidei kezdetű írásában.
A legfontosabb dolog, az imádság! A hit továbbadása nem a templomban történik meg, itt csak ápolgatjuk a hitet. Ha valaki bejön a templomba, attól még nem lesz keresztény. Telenkó Miklós atya először nem templomi szertartásra hívta a cigány asszonyokat, hanem énektanulásra (mellesleg: beszélgetett velük, rendezte szentségi életüket és alakította a hitüket).
Fontos, hogy a pap név szerint is imádkozzon híveiért, a gyerekekért, akiket hitoktat. „Ha ketten vagy hárman egyetértőleg kértek valamit Isten megadja.” Ne csak a saját kérésünket terjesszük az Úr elé, hanem a templomban velünk együtt résztvevők kéréseit is, így is közösséget alkotva egymással.
Szentségek: Istennel való mély találkozás hordozói.
Elsőáldozási felkészítéshez utakat kell keresni! Nevezze meg a szülő, hogy ki az, aki elhozza a templomba a gyereket, és ott is marad vele! Mosolygó Marci bácsi második áldozást is tartott, itt osztotta az emléklapokat, mert ez a komolyabb ha másodszor, harmadszor... A szülő az első hitoktató, de az iskolában is tanítunk imádkozni. Bubnó Tamás összeállított egy füzetet, melyben a legfontosabb egyházi énekek vannak: minden nap énekeljen imádságot a gyerek! Fontos, hogy begyakoroljuk magunkat.
Egyházi Óvodában nagyon jól bevált a Szent Miklós-módszer. Nem hittanórájuk van a kicsinyeknek, hanem életmódot tanítanak: Együtt tanulják a megbocsátást és az egymásra figyelést, együtt járnak templomba... A személyes kapcsolat fontosságáról beszélt, és arról is, hogy tudjunk a szülőkkel is beszélgetni. A „veled együtt”, és nem az „akaratod ellenére” elv szerint működik jól egy egyházi iskola. Ha nem tudok a gyerek kapuján bemenni, ha nem tudom elérni, hogy ő akarjon növekedni hitben és szeretetben, akkor csak látszat eredményeink lesznek.
Az előadások után lehetőség volt kérdések feltevésére, és hasznos hozzászólásokkal gazdagítottak bennünket az atyák.
|