A régi hagyomány még a kolera járvány idejére nyúlik vissza, de az évek múlásával az emberek egyre többen, és többen sietnek Szűz Mária oltalma alá, hogy együtt imádkozzanak.

Aki eljött a virrasztásra annak csodálatos és felejthetetlen élményben volt része. Az estét a Szent Efrém kórus kántorizálta végig. Szűz Mária oltalmát kérő virrasztás vecsernyével kezdődött. Az  utrenye után  vette kezdetét a Szent Liturgia, a szent beszédet  Polgári László sajópálfalai parókus atyától hallottuk. Gondolatai sok ember szívéhez eljutottak, s remélem sokan megfogadták szavait, és a terheiket Szűz Mária lábához viszik, ahol oltalmat találnak védő palástja alatt.

Számomra a legszebb imádság az Akathisztosz, amit az Istenszülő Szűz Mária tiszteletére írtak. Ebben az évben még szebben szólt a 180 éves falak között a Szent Efrém kórus csodálatos énekével.

Megható pillanat volt mikor a késői időpont ellenére (éjfélhez közel) annyi idős, beteg, járni alig tudó ember vette magához a betegek kenetét.

A virrasztás mindig a körmenettel ér véget. Lámpásokkal, gyertyákkal a kezekben Szűz  Mária énekkel az ajkunkon, sötétben de lelkünkben világító fénnyel indulunk haza, hogy  jövőre újra itt imádkozva, énekelve kérjük a Szűzanya oltalmát egész életünkre.