903-ban pestisjárvány volt Konstantinápolyban. Szent András püspök és a hívek állandó imája hozta meg a gyógyulást, amelyet az Istenszülő megjelenése és védőleplének a város fölé való terítése előzött meg egy látomásban. A másik esemény 911-ben történt. A várost ostromló szaracénok ellen oltalmazta meg az Istenszülő a várost közbenjárásával.

        Oltalom = segítség, védelem, bölcs útmutatás. Nem annyira külső cselekedet, hanem együttműködés. Két ember összhangja. Itt az Istenszülőé és a miénk. Az imában közelebb lépünk hozzá, ő pedig lényének sugárzásával felemel,, felhevít, hogy jobban tudjuk venni az Isten segítő szeretetét. Olyan az Istenszülő oltalma, mint a szülői házé. Hazamegyünk, felidéződnek a régi emlékek. Beszélgetünk és egyszerre csak működni kezdenek a ház szabályai. S amikor elmegyünk a házból, akkor is újra ezekhez a szabályokhoz igazítjuk magunkat.

        Egy olyan korban élünk, amely a lázadó kamaszhoz hasonlóan, - akinek szülei szép szobát építenek ki a tetőtérben meglepetésként keserves munkával szülinapjára, de ő kidobálja a bútorokat, hogy egy szivacson aludjon, és kupi vegye körül – kidobáljuk a századok építette bútorokat, értékeket. S amikor a nagy szabadságtól a legnagyobb értékeink, testi, lelki egészségünk tönkremegy, szépen lassan visszavisszük az eredetit, a kipróbáltat, a szülők szerint is jót.

        Oltalom = az eredeti harmónia újraépítése. Hazamegyek, és Anyám segít, hogy megértsem Atyámat. Segít, hogy újra az apai ház rendjéhez tudjak igazodni. Felborult értékrendemet ismét a régihez igazítsam. Oltalom = elmondhatom gondom és örömöm, hibám és gonoszságom is. A szülői házban van megbocsátás. A fiuk vagyok akkor is ha vétkeztem. Testvérekre lelek, akik kísérőim lesznek. Erről beszél a templom, a közös ima, ez az ünnep, az ikonok, a mellettem imádkozók.

        Mi az, ami az Istenszülő közelében sugárzik mindenkire? Az, ahogyan az angyal köszöntésekor fogadja az Isteni akaratot. Legyen nekem a te igéd szerint – mondja. Nincs akadékoskodás, nincs kétségbeesés – pedig lehetne. Ahogyan teljesíti az isteni akaratot. Csendben, tisztességgel, akkor is, amikor még a vőlegénye is hamis váddal elkergetni készül. Ahogyan Krisztusra épít – ld. Kánai menyegző: Tegyétek, amit mond! Ő is így cselekszik. Ahogyan a kereszt alatt is csendben áll, és a feltámadás örömében sem dicsekszik. Ahogyan örül a mennybemenetelnek és n9ncs benne bizonytalanság.

        Ez mind az a lelkület, amelyet – ha közelebb megyünk az Istenszülőhöz – meglátunk benne és megtanulunk tőle. És innentől kezdve minden felismert jó, megoltalmaz minket a rossztól. Hatalmas erő tehát az Istenszülő oltalma, az anyai ház békessége, a vele együtt töltött idő. Mert megszelídít, megőriz. Megtanít a legfontosabbra: ne magunkra építsünk, hisz nem magunktól vagyunk valakik, hanem minden jónak adományozójára, az Istenre.

        Ezen az ünnepen, menjünk haza lelki anyánk házába. Tanuljuk meg tőle újra az igaz szót, a tiszta szót, a lelki anyanyelvet, melyre ő tud igazán megtanítani bennünket. Nagyon durva és hazug korunk szókincse, stílusa. Ha nem figyelünk, ha nem vigyázunk, akaratlanul is átvesszük. A szeretet légkörét megint csak minden nap Tőle kell tanulnunk. Mert ha nem vigyázunk rá tudatosan, a nagy rohanásban lefutunk a lelkünk mellett.

        Ő az, aki az anya-szentegyház szeretetére és értékeire is figyelmeztet minket. A közösség, és a szokások megtartó erejére. Aggeus próféta írja: építs templomot, és Isten gazdaggá tesz. Töltsd meg minden héten, és megtalálod lelked békességét. Töltsük meg minden héten az anyaszentegyház templomát, és testvérünk, otthonunk, családunk, békességünk és gazdagságunk is meglesz.