Miért e késői időpont? Két okból: egyrészt az idén felújítják az iskolaépületet a városban, és így a tanév, s vele együtt a hitoktatás egy héttel később indult, másrészt jobb akkor „megnyitni” az évet, mikor már kicsit összerázódtunk az első hittanórákon. Így most vasárnap a Szent Liturgián a gyermekekért imádkoztunk, hogy a Szentlélek adja meg számukra az értelem lelkét, és nyissa meg szívüket az üdvös tanítás befogadására. Hála Istennek sok gyermek eljött erre az alkalomra szüleikkel együtt a templomba, és külön öröm, hogy számos pedagógus, sőt az általános iskola igazgatóasszonya is elfogadta meghívásunkat. A szertartás végén egyenként megáldottuk a gyermekeket, hogy tudják teljesíteni állapotbeli kötelességeiket, ami most számukra a tanulás, a növekedés szellemben, és hitben egyaránt.

A szertartás végén önfeledt játszadozás kezdődött a parókiakertben. A kicsiknek volt arcfestés, és kézműves foglalkozás, a nagyobbaknak „hétpróbát” kellett teljesíteni, hogy részesülhessenek a várva-várt csokoládé szökőkút édes „termésében”.

A gyermekek őszinték. Kendőzetlenül kimondják, amit gondolnak. Egyik hittanos így köszönt el tőlem:

„pap bácsi, ez nem is évnyitó volt, hanem csoki fesztivál!”