Ehhez segíthet bennünket az a parókia, melyet a hívek adományaiból és a Miskolci Apostoli Exarchátus segítségével sikerült megvásárolni és közösség fogadására alkalmassá tenni.

Hiszen a parókia nem csak a parókus és családjának lakása, hanem az egész egyházközségé, ahol együtt örülünk a keresztelés bejelentésének és együtt szomorkodunk a gyászolókkal. Ahol meg lehet tartani elsőáldozási felkészítőt, de akár egy szilveszteri összejövetelt is a hittanosoknak.

A kő önmagában nem él, de a közösség igen. Ezt bizonyítja a vendéglátás is. Süteményes tálak tucatjai kínálták magukat a búcsúra összegyűltek felé. Isten tartsa meg adakozóit.

A püspöki szent Liturgia szépsége, az Arnót utcáján való processzió és a házszentelés sokáig meghatározó élmény marad mindannyiunknak.