A Múcsonyi egyházközségből többen úgy érezték legjobb kezdet, ha részt veszünk a zsolozsmás táborban július 2-5-ig, ami ebben az évben éppen 20 alkalommal volt megrendezve.

Abaújszolnokon 10 évig zajlott, majd Irotán 10 éve, hogy összejárnak idősek és fiatalok, hogy 3 napig bekapcsolódjanak az egyház imádságos folyamába, még éjszaka is virrasztva, felváltva zsoltározva. Ebben az évben Atanáz püspök atya vezette gondolatainkat, emelte lelkünket a zarándok zsoltárok magyarázatával. Nagy szükségünk volt erre a pár napra, hogy kikapcsolódjunk a világból, valami mással foglalkozzunk, mint amit a hétköznapok kínálnak.

Múcsonyiak adományával és az Adminisztratúra segítségével, tavasszal elkezdődött templomunk külső felújítása. Aki már csinált ilyet jól tudja embert, embereket próbáló nehéz fárasztó út mire csodálhatjuk a kész munkát.

Július 8.-án Péter-Pál ünnepét kövezően zsolozsmástábor után került sor templomunk megáldására melyet Atanáz püspök atyánk végzett.

Mi is történik addig, míg elérkezünk az ünnepléshez?Jó vállalkozó,jó mesterek és a jó szándékú segítő kritikák egyeztetése nem éppen a legkönnyebb feladat. Az egyházközség igényeit állandóan figyelembe véve a szakemberek lehetőségeivel egyeztetve mindig kellett ember, aki éppen „ráér” és szem előtt tartja, hogy igényesen,jó minőségben haladjanak a munkálatok. Hála Istennek több férfi, egyháztanácstag is úgy gondolta, hogy a templom felújítás mindannyiunk ügye. Az asszonyok főztek, főzéshez valót adományoztak, súroltak, takarítottak, kapáltak, szépítették az elkészült templom külsőt. A fiatalok vállalták, hogy a múcsonyi családok által összehordott süteményekkel megvendégelik a templomban összegyűlteket, és a sok meghívott vendégnek felszolgálják az ebédet. Búcsúnk megkoronázásaként a fáradhatatlan ifjúság bált szervezett, színvonalas műsort adott elő, majd hajnalig roptuk a táncot.

Búcsú után sem pihenetünk. Immár 3. éve megrendezésre került Múcsonyban az Isten Gyermekei Tábor.

A fiatalom találták ki és ők is szervezik meg. Ebben az évben közel 60 résztvevővel zajlott július 16-20 között. Ezt megelőzően sokat készültek, jelentkezési lap készítése, széthordása összeszedése, gipszöntés, kirándulás megszervezés, terep bejárás. Miért is jött létre a tábor? Jól tudjuk, hogy a most ifisek megnőnek, ki lesz az utánpótlás?A helybeli gyerekeket ezen az úton is szeretnénk bevonni,hiszen ők lesznek a jövő ifisei. Hogyan is zajlik ez a tábor? Kézműves foglalkozások, lelki percek minden nap, falutúra érdekes állomásokkal, kirándulás, 20.-án közös Szent Liturgián való részvétel. Az egyházközség tagjai örömmel fogadták, hogy 60 gyerek és fiatal együtt fegyelmezetten vesz rész a liturgián. Teszik mindezt úgy, hogy többen nem éppen templomba járó szülők gyerekei. A szerdai nap minden évben kirándulás valahová, ebben a jósvafői barlangba látogattunk el, a lelki perceket Ábel testvér meghívott előadónk tartotta. Ha már Isten gyermekei a tábor neve arról beszélt nekünk érthető, gyerekeknek is szóló nyelven mit jelent Isten gyermekének lenni, Utolsó nap meghívtuk a szülőket és a helyi művelődési házban bemutatták a gyerekek miket készítettek a héten és mit tanultak. Játékos előadással szórakoztatták a szülőket. Hogy az egész hét jól sikerüljön háttér munkásokra is szükség volt. Na, ezek vagyunk mi, szülők. Minden nap többen összefogva főztünk a parókián 60 embernek, ami nem éppen egyszerű feladat. A pucolás, kavarás közben beszélgetésre is mód nyílik, és mi is kölcsönösen gazdagodtunk egymásból.

Az ifjúság jutalmazására ebben az évben is szerveztünk egy csak nekik szóló nyaralást. Idén a Tisza-tóhoz ruccantunk le.

A fiatalom kerékpárra pattanva jó hangulatban letekerték a 116 km-t és este még volt kedvük megmártózni a tó vizében. Sarudon egy camping-ben volt a szállásunk, ahol immár csak 15 embernek kellett előállítani a reggelit, ebédet, vacsorát, ami szinte már gyerekjátéknak tűnt, bár a tábori körülmények, bográcsban főzés kissé nehezítette dolgomat. Kenuztunk, csónakáztunk, borultunk, úsztunk. Poroszlóra átbiciklizve tanösvényen, vízitúrán ismerkedtünk a tóval és annak növény és állatvilágával. A hazafelé út kissé kalandosra sikeredett (lesz mit mesélni unokáinknak) éjszakai biciklizés lett belőle 136 km tekerés után este 11-re hazaértünk.

Augusztus 6.-a nevezetes ünnep a Múcsonyiak számára. 1878-ban ezen a napon leégett a falu és vele együtt a templom is. A hívek mégis összegyűltek a maradványok mellett a templomkertben és elvégezte az akkori pap a Szent Liturgiát. Ez a hagyomány megmaradt. Ebben az évben is tábori oltárnál beszélt hozzánk Munkácsi János atya az év 2. búcsúján. A liturgia után Múcsony hagyományőrző népdalköre lépett fel. A ruszinok által meghívott Szerbiai Kucura faluból érkezett vendégek saját népdalaikkal örvendeztettek meg minket. Mint tavaly most is 4 üstben főztünk ebédet, és megvendégeltük a falu népét. Nagyon összekovácsoló egy-egy ilyen esemény. Tudjuk a parókia jelentését (átjáró ház) és valóban azzá változik ilyen megmozdulás alkalmával. Már kora reggel 5:30-tól pucolták az asszonyok a főzéshez valókat több mint 15-en voltak. A férfiak beállították az üstöket és a szakács irányításával elkezdődött a kétféle finom étel készítése. A reggeli serénykedők mind részt vettek a liturgián is. A liturgia és az ünnepség után a fiatalok segítségével kiosztásra került a több mint 200 adag gulyás, palóc gulyás. Természetesen a családok most is hoztak süteményt, mely mellett jól el lehetett beszélgetni. Hogy senki se szomjazzon víz, bor, csapolt sör kínálásáról is gondoskodtunk. Igazi nagy összefogás volt ez is. Polgármesteri hivatal, iskola, falu népe, fiatalok, középkorúak, öregek együtt ünnepeltek, hogy a nagy baj után (faluleégés) nem siránkoztak, hanem újra felépítették a templomunkat és mi is dicsérhetjük is a jó Istent.

A Múcsonyi fiatalok úgy döntöttek, hogy az ifjúsági gyalogos zarándoklatot lakhelyüktől Máriapócsig gyalog teszik meg.

12.-én a liturgia végén a parókus megáldotta az útnak induló zarándokokat. Gyors ebéd után tisztelendőasszonnyal 10-en indultunk el gyalogosan Miskolc felé. érdekes volt így megtenni ezt az utat, közben sok kellemes tapasztalattal gazdagodtunk. Az út mellett haladva Krisztus keresztjét követve tapasztalhattuk, hogy a kocsik figyelmesen kikerülnek, az emberek keresztet vetnek, érdeklődnek, honnan-hova megyünk. Ezután nem csak az idősebbek, hanem mi is elmondhatjuk, hogy falunktól Máriapócsig megtettük gyalogosan az utat. Nagyon jó volt így célba érkezni.

Nyarunk utolsó megmozdulásaként szeretnénk rész venni a és aktívan bekapcsolódnia komlóskai családi napba.