A közös táborhely és a néhány közös program lehetőséget adott arra, hogy betekintést nyerjünk a másik táborába. Ez különösen a Damján-tábor szempontjából bírt nagy jelentőséggel, hiszen ritkán fordul elő, hogy az emberek hosszabb időt tölthetnek együtt fogyatékkal élő társaikkal.

Mint általában tapasztalható, egy fogyatékkal élő látványa, viselkedése sokféle reakciót válthat ki egy „egészséges” emberből. Ez most sem volt másképp, de hála Istennek, a néhány közös program és a gyerekek nyitottsága elősegítette az előítéletek és a gátak eltűnését. Így a hét közepétől egyre többen és többen mutattak érdeklődést a Damján-tábor iránt, ami a gyerekek nyitottságán és őszinteségén túl a segítők örömteli és áldozatkész munkájának is köszönhető volt.