A legfölső sor a pátriárkák és próféták sora. Ma egyiküket, Illés prófétát ünnepeljük. A Tábor hegyén, Úrszínváltozáskor, amikor Mózes mellett megjelenik Jézus társaságában, ő képviseli – mint egyik legkiválóbb – a próféták közösségét.

        Sokan mondják – amikor szentekről, prófétákról esik szó -, hogy nekik könnyű volt!  Egyáltalán nem volt könnyű! Ha megnézzük életüket, körülményeiket, sorsukat – mindannyian nagyon keményen megharcoltak azért, hogy megmaradjanak az igaz úton, sőt sokan már azért is, hogy arra rátaláljanak. Hogy Illés próféta hogyan jutott el az Isten barátságáig, azt nem tudjuk. A Biblia már úgy említi, mint Isten prófétáját.

        De hite, küldetése nem kész még. Sokat szenved saját hirtelen természetétől. Óriási lendülettel megy a király elé, hogy nincs tovább kétfelé sántikálás. Nem lehet az Igaz Istent és a pogányok bálványait együtt említeni. De majd az Isten megmutatja: nem esik majd az eső. – Eddig minden rendben is. Amikor a szárazság őt is eléri – Isten folyamatosan jelzi oltalmát azzal, hogy táplálja. A Szareptai özvegyasszony korsója és vékája ki nem apad, míg le nem telik az Isten adta ultimátum.

        Amikor a Kármel hegyén legyőzi a Baal prófétákat – elfeledkezik arról, hogy Istent megkérdezze. Ő ítélkezik. Megöleti a pogány Isten papjait. Ezért neki is menekülnie kell a királynő bosszúja elől. Vágyik Isten megerősítő megjelenésére, megszólalására, de az Isten hallgat. Nem látványosan jelenik meg. Nem a mennydörgésben, nem a tűzvészben jön hozzá, hanem a csendes szellőben érkezik. Üzenet ez nemcsak Illés prófétának, hanem nekünk is.

Bármennyire szeretnénk sokszor, hogy a mi Istenünk mögénk állva üssön, vágjon, mindenkit elsöpörjön. Bármilyen jó lenne, ha mindenkit túlharsogna, lehengerelne jelenlétével: ő nem ugrik megrendelésünkre azonnal, és legritkábban úgy, ahogyan mi szívesen beprogramoznánk. Sem Illés próféta, sem a mi küldetésünk nem kész még, amikor ilyenekre számítunk. Fejlődnünk kell nekünk is, neki is.

        Fejlődésének útja magányon, csenden, örömön, sikereken és kudarcokon keresztül történik. Aki ma Krisztushoz társul, az sem kap siker-bérletet. Az élet nekünk is harc, bajjal, gonddal, aggódással, kudarccal. Gyakran érezzük, hogy Isten messze van, mint Illés próféta. Pedig ott áll mellettünk. Mit is mond illésnek, amikor elkeseredik és elgyengül? Kelj fel és egyél! 

        Kelj fel!  - A lustaság az ébredésnél kezdődik. Ezekben a forró napokban különösen sokat jelent a korai ébredés. Meghosszabbítja a napot. Sokkal többre képes a korán kelő ember, mint a későn ébredő. Ugyanannyi idő alatt többet él. Keljünk föl idejében, ne legyen úrrá rajtunk a lustaság. Ez az egyik figyelmeztetése az Istennek. A másik lelki értelemben ugyanez. Lélekben is legyünk aktívak, frissek. Ne lustuljunk el a jótettekben.  A lelki tétlenség üres szokásokhoz vezet. Itt térül meg a rendszeres ima és templomlátogatás. Készek vagyunk, és képesek vagyunk a többre. Olyan ez, mint a vállalkozók folyamatos készenléte és figyelme, hogy a gazdasági élet legkisebb rezdülésére is azonnal időben mozdulni tudjanak.

        Egyél és igyál! Ez a következő utasítás. Mert hosszú út áll előtted! Mindannyiunk előtt hosszú út áll. Erőre van szükségünk. Testi és lelki erőre. Nagy baj, amikor a testet nem tápláljuk. Legyengül, és nem képes megjárni életútját. Nagyobb baj, amikor a lelket nem tápláljuk, mert nem tudja irányban tartani a testet, nem tud erőt adni annak. Lelki táplálékunk az eucharisztia, a közös ima, a biblia rendszeres olvasása, a szentségek használata. Ez nekünk óriási előny a nem hívőkkel szemben. Ne csodára várjunk! Használjuk ki az Isten és az egyház adta lehetőségeket.

        Alapszabályként vigyük haza azt, amit Illés próféta mond a királynak. Nem lehet kétfelé sántikálni! Ha tudom, hogy az Úr az Isten, és akkor őt kell teljes szívből és erőből imádni! Nincs félmegoldás. Teljes szívvel. Nem lehetnek mellette kis istenkék. Nem lehet egyetlen törvény sem, amely fölötte állna. Sem a tömeg szokása, sem az állam törvénye, sem a magam lustasága, önzése.

        Másik nagy tanúsága Illés próféta életének, hogy amikor az ember lehetőségei befejeződnek, az Istené még csak akkor kezdődik. Valaki ezt úgy fogalmazta meg, hogy az Isten órája a 24 óra után is méri még az időt. Bízzuk rá bátran azt ami nehéz, fontos, amiben elfáradtunk, ahol nekünk már nincsenek lehetőségeink, és nem várt megoldását adja életünk legnehezebb kérdéseinek. De ehhez testileg és lelkileg időben kell felkelnünk, és táplálnunk kell lelkünket, hogy legyen elég ereje a hosszú úthoz, mely Istenhez vezet.

Illést tüzes szekéren vitte az égbe az Isten. Nekünk is lesz fogatunk az Isten országába. Jótetteinkből épül, hitünk irányítja majd, és szeretteink várnak odaát. Illés próféta palástját – miközben a mennybe emelkedett – ráterítette Elizeus prófétára, aki utódja lett abban, hogy Istenhez térítse az emberek szívét. Terítsük mi is hitünk és szeretetünk palástját gyermekeinkre, hogy követőink legyenek ezen az úton.