A mai vasárnap apostoli szakaszának vége világos eligazítást ad. Ha üdvözülni szeretnék, akkor nagyon nagy segítség a Szentírás. És milyen jó annak, aki már gyermekkorától ismeri azt, s engedi, hogy vezesse, tanítsa, erősítse őt.

Különbözőképpen képzeljük a boldogságot. Van, aki nem lát túl a dolgok csillogásán és ezen a világon akarja megszerezni mindazt, ami őt megelégedéssel tölti el. Tulajdonképpen mindegy, hogy ez a legújabb autó vagy számítógépes ketyere megszerzése, vagy ennek a világnak a törvényszerűségeinek kihasználása. Ezen az úton jár a törvényt büszkén betartó, s annak előnyeit élvező farizeus, a fogyasztói társadalom mindig újat és újat megszerző győztese, de a pénztárcájában gazdagodó vámos is.

Van, aki keres valami/valaki bölcsebbet, s engedi, hogy tanítsák még arra is, hogy merre vezet a boldogság útja. Ilyen az, akik lelkivezetőt keres, s egyáltalán ilyen az, aki hétről-hétre elmegy a templomba, hogy megnézze: Isten útján járom-e az életemet.

És itt a különbség a mai evangélium farizeusa és vámosa között! Az előbbi nem tud magán túllépni. Az utóbbi egy ideig szóhoz sem jut a megdöbbenéstől, hogy rossz úton jár: mellét veri, beismeri, bánja bűnét és bűnösségét, kéri a megújuláshoz a segítséget. Van mit tanulni tőle! S még a történet végén Jézus azt is mondja: „Ez megigazulva ment haza.” (Lk 18,14)

Szent Pál apostol azt üzeni ma: „Tarts ki abban, amit tanultál és amiről meggyőződtél.” (2Tim 3,14)