Ahogy telnek az évek, s állandósul a csapat, úgy érzünk rá a lényegre, vagy inkább sejtünk meg belőle egyre többet.

 A nyár elején egy rövid jutalomkirándulásban volt része a ministránsainknak, kicsit megköszönve egész évi szolgálatukat, ugyanakkor tovább nyitogatva lelküket, s építve a közösséget. A szentléleki pálos kolostorrom, a bükki látókövek, a kisebb-nagyobb próbatételként megélt gyaloglás, a nap végén pedig a püspöki székház kápolnája reményeink szerint emlékezetesek magadnak, s az együtt töltött idő nem marad gyümölcstelen.

Egyesek azt mondanák hab volt a tortán, én azt mondom, hogy a Gondviselés intézte úgy, hogy gyermekeink pár szóval az előző parókus atyát is köszönthették. A megismerés, a gyerekek örömteli integetése, bizonyára Béres Miklós ny. helynök atyának is szebbé tette a napját.

Programunk végén abban bízva adunk hálát a megtapasztalt isteni szeretetért, hogy ministránsaink egy életen át készséges munkatársai lesznek az Úrnak.