Az ilyen, hétköznapokból kiemelkedett és ünnepi alkalmak azok, amelyek által szívünk és lelkünk megsejthet valamit abból, amit szem nem láthat, fül nem hallhat és emberi szív föl nem foghat.
Pitti Katalin és Mohai Gábor nemcsak egy egyszerű kulturális estet tartottak templomunkban, hanem tanúságot is tettek elsősorban a költészet és az ének eszközeivel, de saját szavaikkal is.
A művésznő személyes gondolataiban kiemelte: ne feledkezzünk el arról, hogy már a születésünkön is Isten áldása van, s magunkban hordozzuk azt a képességet, hogy mindennapi találkozásainkban mi is áldássá váljunk felebarátaink számára. Ezt az áldást közvetítették vendégeink felénk jótékonysági estjükkel, amely az egyházközség anyagi nehézségein kívánt enyhíteni.
Programunk a jóra, a szépre és az igazra tanított helybélit és távolabbról érkező érdeklődőt. Szerettük volna megállítani az időt, s egy-egy pillanat gazdagságát kimeríteni. Megállítani nem, de becsomagolni talán mégiscsak sikerült mindenkinek egy-egy felemelő gondolatot, érzést, amely a kellő időben majd reményt, erőt és bátorítást ad a dolgos hétköznapokban. Reméljük, hogy vendégeink magukkal viszik  hálánkat, amit a templomot teljesen betöltő hallgatóság felállva történő tapsa is kifejezett.
Olyan világban élünk, amelyben szinte minden oldalról nehézségek vesznek bennünket körül, de az ember nem csak kenyérrel él, hanem Isten minden igéjével, amely most különleges úton is eljutott hozzánk. Köszönet érte, s kísérje Isten áldása mindazok életét, akik segítették az est megvalósulását!