„Kereszténység és közélet, a múlt hasznosítása a jelen korban”
Takács Vincéné Marika, vezető gondozónő 2012.06.13. 03:09
Megemlékezés és előadás Barankovics István munkásságáról Baskón
2012. május 28-án, pünkösd hétfőn a Baskói Görögkatolikus Egyházközség adott otthont a fent említett rendezvénynek. A baskói közösség görögkatolikus elhivatottsága megkérdőjelezhetetlen. Számuk ugyan csökkenő tendenciát mutat, de az itt élő fiatal generáció megérett arra, hogy továbbvigye a fennmaradt, megörökölt hagyományokat.
A Barankovics Alapítvány számos tevékenysége közül az egyik legfontosabb: otthont adni a kereszténydemokrata szellemiséget és hagyományokat ápoló előadásoknak, konferenciáknak és kulturális programoknak.
Ennek apropóján gyűlt össze a baskói templomban a hívők serege, akik között más településekről meghívott vendégek is jelen voltak: Hauser József a B-A-Z. Megyei KDNP titkára és Borbás Imréné a B-A-Z. Megyei KDNP területi képviselője.
Megtisztelte összejövetelünket Hornyák János atya Boldogkőváraljáról, aki egyben a „Boldog” Szolgálat vezetője és kedves felesége Hornyák Jánosné tanárnő.
A program Szent Liturgiával kezdődött, melyet Obbágy László és Hornyák János atya végeztek. A prédikációban Hornyák atya felhívta a figyelmünket arra, hogy szükség van a mindennapi mókuskerékből időnként kiszállni. A szervezetünk ideig-óráig tolerálja a stresszt, feszültséget, de bizony egyszer elszakadhat a húr, s összeroppanhatunk. Ezért szükséges az emberek életében a megállás, a pihenés.
Ünnep akkor van az ember életében, ha csinál, kreál magának. A régi öregek, akik a földeken dolgoztak, minden ünnepnapot megtartottak. Nem sajnálták, rászánták az idejüket a pihenésre, kikapcsolódásra, rekreációra. A mai kor embere csak panaszkodik, hogy semmire nincs ideje, pedig az idővel kizárólag önmaga tud gazdálkodni.
Összevetve: tanulnunk kell az őseink által gyakorolt szokásokat visszaállítani, mert nem csak a szervezetünknek, de a lelkünknek is szüksége van békére és harmóniára.
A szertartás végén Hornyák Jánosné, Marika néni előadásából tanulhattunk a szeretet, a mosoly, az elfogadás hatalmáról. Még most is beleborzongok, ahogy bársonyos hangon prezentálta felénk egy kicsiny korsó történetét, ami megmutatta nekünk, hogy minden emberben megvan az érték, csak meg kell látni!
Az áldás előtt Obbágy László atya köszöntötte a megjelent híveket, vendégeket, és pár gondolat erejéig bemutatta Barankovics István munkásságát.
A pápai és magyar himnuszt egy szívvel és lélekkel énekeltük, zengtek a falak, s az én két fiam még talán sosem állt ilyen egyenesen a templomban. A ministráló lányom pedig büszkén mosolyog egy-két elkészített fényképen.
A körmenet az eső miatt sajnos elmaradt, de így is kerek és egész volt a rendezvény.
A Szent Liturgiát követően a meghívott vendégeket és a kurátorokat, valamint a „Boldog” Szolgálat dolgozóit Ferencz Rudolf a kereszténydemokraták baskói képviselője meghívta a Marika vendégházba, ahol kemencében sült töltött káposztát és csülköt szolgáltunk fel a vendégek részére. A pompás, ízletes ebéd elfogyasztását követően finomabbnál-finomabb sütemények kerültek az asztalra, melyeket a házi segítségnyújtásban dolgozó gondozónők sütöttünk a legnagyobb szeretettel.
Az általam koordinált dolgozók nevében is köszönöm, hogy jelen lehettünk ezen a megemlékezésen, és még mindig a fülemben csengnek a pünkösdi ének szavai:
„Mennyei Király, hatalmas Isten!
Ki mindenütt vagy, s előtted minden!
Vigasztalónk te, igazság Lelke,
szálljon le reánk lényed kegyelme!
Mennyei Király, kegyelem kincse,
Szállj a lelkünkbe, szállj a szívünkbe!
Életteremtőnk, tekints le reánk,
Áraszd bőséggel a hit malasztját!”
|