Molnár Attila alszerpap szentelése Sajópálfalán
Polyák Imre garadnai parókus 2012.04.30. 12:34
Isten népe, az Egyház hierarchikus felépítésű, benne a szolgálatok által minden krisztushívőnek meg van a helye és szerepe. A fej, a fő maga Jézus Krisztus, Őt személyesíti meg az egyházi rend teljességét hordozó püspök
. Ezen rend szentségének részese még a pap és a diakónus. Őket nevezzük klerikusoknak. Rajtuk kívül vannak un. kisebb rendek vagy kisebb klerikusok is, az alszerpapokat és a felolvasókat hívjuk így. A szent szolgálatban ezután következik a „királyi papság”, azaz a világi hívők, vagyis a nép.
Az alszerpap (gör. hypodiokonosz, lat. subdiakonus) tevékenysége eredendően elsősorban liturgikus természetű. Fontos szerepük van és lehet, a Szent Liturgia és más szent cselekmények előkészítésében és lebonyolításában. Tevékenységük a püspöki liturgiák során domborodik ki leginkább, illetve ma ott láthatunk rá olykor-olykor élő példát.
Viszonylag keveset tudunk róluk, ami annak „köszönhető”, hogy az elmúlt évszázadokban, civilek vették át szerepüket és az alszerpap avatás még egyházközeli szemléletben is csupán egy kötelező lépcsőfok lett a papság szentségének elérése felé.
A keleti egyházak számára írt Liturgikus Instrukció 74-75. pontja (77. oldal) sürgeti az alszerpapi szolgálat ősi gyakorlatának megőrzését: „… nem szabad félni attól, hogy kisebb rendekre… szenteljék fel azokat, akik jó erkölccsel rendelkeznek, megfelelően felkészültek, és alkalmasak a rájuk bízandó feladat betöltésére és kijelentik, hogy készek az Egyházat szolgálni. Még akkor is, ha … folytatják addigi foglalkozásukat. Így olyan szolgálattevőket kaphatunk, akikra szükség van a liturgia méltó végzéséhez, s elkerülendő … az a szokás, hogy magasabb rangban lévő szolgálattevők végezzenek olyan liturgikus funkciót, amely alacsonyabb rangban levőkbek volna fenntartva, vagy pedig véglegesen világi hívekre bízzanak olyan liturgikus feladatokat, amelyek valamely szolgálattevő hatáskörébe tartoznak.”
Az alszerpapság jelentőségének visszaállításában az látszik járható útnak, hogy azok a rátermett férfiak, akik ma pédás módon látják el az oltárszolgálatot (előkészület, tömjénező- és gyertyahordozás, harangozás…) megfelelő szabályozás és képzés esetén, kaphassanak hivatalos felavatást.
Bízunk benne, hogy a jövőben egyre inkább helyére kerülnek egyházunkban a szent szolgálatok, s így egyre gyakoribb jó példákat látva, mindinkább tudatosul bennünk az alszerpapi szolgálat szerepe és jelentősége is.
Fényképek
|