Az ikon nem ábrázolni akar valamit, hanem összekötni a földet a mennyországgal. A Püspöki Székház homlokzatán lévő freskók is ilyen szerepet szeretnének betölteni. Az egyik freskó a Szent Keresztet ábrázolja – nem úgy, mint a szenvedés fáját, hanem sokkal inkább azt a jelet, amelyben üdvösségünk van. A másik freskó az Üdvözítőt ábrázolja úgy, hogy két oldalán az Istenszülő Szűz és Keresztelő Szent János könyörögnek hozzá.

Az a fajta kép, amelyen középen az Üdvözítő Krisztus található, s két oldalról szentek fordulnak felé, a „deézis” nevet (δέησις) viseli. A görög szó azt jelenti, hogy esedezés, könyörgés. Azok az emberek, akik szentként éltek, s hitünk szerint a mennyországban vannak, imádkoznak Jézushoz, könyörögnek értünk. A két legfontosabb közbenjárónk az lehet, aki legközelebb állt-áll Urunkhoz: édesanyja, a Legszentebb Istenszülő Szűz Mária és Előhírnöke, Keresztelő Szent János. Minden egyházmegyének van egy választott védőszentje. A Miskolci Apostoli Exarchátus védőszentje Keresztelő Szent János.

Mit jelent nekünk ez a freskó? A Szent Liturgia gazdag szimbólumvilágában védőszentünk, Keresztelő János úgy jelenik meg a kisbemenetben, mint aki az Evangéliumot, vagyis az Örömhírt hirdető Krisztus előtt jár. Az a dolga, hogy tudomására hozza az egész világnak: készítsétek szíveteket és életeteket, mert az Üdvözítő itt van a világban! Ez a mi dolgunk is: beszélni Krisztusról, hirdetni üzenetét, segíteni befogadni őt és tanítását. Úgy kell belőle élnünk, hogy látszódjon is rajtunk, hogy jó Isten szeretetében létezni. Ez egy gyönyörű küldetés: Előkészíteni az Úr útját. Látni, hogyan fogan meg örömhíre a világban. Bánkódni és örülni, amikor elutasítják vagy befogadják az emberek ezt az evangéliumot.

Mit üzen a miskolciaknak és a két megyének ez a Deézis-freskó? Elsősorban azt, hogy Krisztus Evangéliuma-örömhíre hallható a világunkban. Ez az Örömhír így szól: „Úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki hisz benne, örökké éljen.” (Jn 3,16) Ezzel az örömhírrel találkozhatunk az egyházban. Ezt az örömhírt hirdetik az ikonok. Másodsorban azt is üzeni ez a freskó, hogy vannak köztünk olyan emberek, akik ebből az örömhírből élnek. Vannak Krisztus-hívő emberek, akik tudják, hogy az a dolguk, hogy megéljék és hirdessék az evangéliumot. Sok embernek az ikonok és a szertartások kapcsolatot biztosítanak hétköznapi életük és az Isten Országa között.

A Deézis-ikon maga összeköti a földet és a mennyet. A föld szülöttei könyörögnek az ég és föld Urához. Szentéletű földi emberek fordulnak az „ég” felé, hogy mennyei javakat kérjenek a földi emberek életéhez. Amikor ránézek erre a freskóra a Szeles utcán, ezek jutnak eszembe, s vezetik gondolataimat, teszik imádsággá azokat mindannyiunkért: a Miskolci Apostoli Exarchátusban lakó hívekért, s azokért, akik a mi tanúságtételünk által részesülnek a krisztusi örömhírben.