Azt biztosan tudtam, hogy boldogok leszünk. Felelősség, áldozatvállalás, lemondás, aggódás, feltétel nélküli szeretet, ezeket a fogalmakat nem ismertem. Azt gondoltam, hogy automatikusan jó anya leszek, tudni fogom, hogy mit kell tennem.

Egyik legkedvesebb bibliai történetem az angyali üdvözlet volt. Sokszor nézegettem a Képes Bibliában azt a gyönyörű képet Máriáról és Gábrielről. Rendszeresen elolvastam a sorokat is, majd megálltam ott, ahol az angyal azt mondja Máriának: ne félj! Nem értettem, hogyan félhet egy ilyen tüneménytől, meg egy olyan édes kisbabától, mint amilyen a kis Jézus lesz. Azt sem értettem, miért nem lelkendezik, miért nem öleli át az örömhír hozóját. Hogy is érthettem volna! Nem volt még tudásom és ismeretem arról a korról, a hagyományokról, a társadalom írott és íratlan szabályairól. Honnan is tudhattam volna, mennyire félt a bizonytalanságtól, a vőlegénye elvesztésétől, a kitaszítottságtól. Nem sírt, nem panaszkodott, nem egyezkedett Istennel, hogy: jó, de nem most, majd akkor küldd vissza az angyalt, ha lesz férjem, házam és biztos egzisztenciám.  Meghajolt Isten akarata előtt. Kilenc hónapig hordta testében a Befogadhatatlant. Vállalta a hosszú vándorlást azért, hogy beteljesedjen a jövendölés. Már azon az éjszakán tudta az istállóban, hogy az út Betlehemből a Kálváriára vezet. Azzal a tudattal nevelte és szerette gyermekét, hogy soha nem lehet egészen az övé. El tudta engedni, oda tudta adni mindannyiunknak Szerényen és alázatosan igent mondott mindenre. Ott volt a fia mellett az istállóban, a templomban, a kánai menyegzőn és a kereszt tövében.

Mária vállalása példa minden édesanya számára. Mégis mi történik manapság? A nők önmegvalósításba kezdtek, férfiakat megszégyenítő erővel és elszántsággal dolgoznak és építik a karrierjüket. Közben párt keresnek, válogatnak, próbálgatják a férfiakat, mert zsákbamacskát ugye nem veszünk. Ha megállapodnak valaki mellett, akkor összeköltöznek, ugyanis lakva ismerni meg a másikat. Mondjuk, hogy kiállják a próbát és összeházasodnak, rögtön vesznek egy kutyát, mert gondoskodni akarnak valamiről. Gyerek? Az nem kell! Még nem élték ki magukat, nincs miből felnevelni, nincs kocsijuk, kicsi a lakás, ráadásul nem lehet a mai világban ész nélkül szülni. Előfordul néha, hogy „besikerül” a gyerek. Akkor alaposan meg kell beszélni, és ha éppen nem alkalmas, akkor egyszerűen meg lehet szabadulni tőle. Az a félelmetes ebben, hogy a világ is azt mondja nekik, hogy jogukban áll eldönteni, vállalják-e a gyermeket, vagy lemondanak róla. Ez az ő testük, ők rendelkeznek vele. Majd lesz másik gyerek, alkalmasabb időben.

 Hol veszett el az élet tisztelete, az alázat és a felelősségtudat? Hol vesztettük el a hitet, hogy Isten átsegít a nehézségeken? Miért feledték el a nők, hogy a férfi, aki mellettük áll segíti és támogatja őket, vállalja a felelősséget, akár csak Szent József?

Higgyétek el, hogy nem vagyunk egyedül. Nem kell palota egy gyermek fogadásához. Ha gyermekünk lesz, mindenünk lesz. Isten kegyelméből a világot hordozhatjuk magunkban. Egyszerre két csodának lehetünk a tanúi, mert gyermek és anya születik a világra.

Az anyaság Isten útja, amelyre szabad akaratunkból lépünk. Minél többször járunk ezen az úton, annál világosabbá válik ennek a választásnak az értelme: lemondok magamról a másikért, nem mondok le az új életről semmiért. Nem mondok le Istenről, mert az Ő ajándéka a gyermek, az Ő teremtő erejének segítségével leszünk készek önmagunk átadására.

Mária szent anyasága ad erőt mindehhez. Ott fog állni mellettünk is az örömben, a bánatban, félelmünkben és gyengeségünkben. Segít majd abban, hogy elég jó anyák legyünk, tudjunk szeretni, elfogadni és elengedni, s tudjuk gyermekeinket Isten útjára vezetni.

 Ahhoz, hogy így történjen, nekünk kell megtenni az első lépést. Igent kell mondanunk Máriával.

.