Húsvéti készületünk feléhez közeledve kértük a Szűz Anya közbenjárását, hogy legyen erőnk, elszántságunk a böjt második feléhez.

Voltak köztünk olyanok, akik már többször ellátogattak a kegyhelyre. Voltak, akik már több éve nem tudtak eljutni és voltak olyanok is, akik most jártak először a Kegytemplomban. Közel 200 kilométert utaztunk, hogy a kegykép előtt imádkozhassunk. Ennek ellenére mindenki feltöltődhetett a Szűz Anya közelében. A meghatottságtól elcsendesedve elmélkedtünk, imádkoztunk. Azokból a gondolatokból, amelyek a zarándoklaton fogalmazódtak meg bennünk, következzen egy pár:

„Szorongva ébredtem fel aznap reggel, az előttünk álló hosszú út miatt. Utólag úgy érzem, nem érhetett minket semmi baj, mert ennek a helynek varázsa van, ahová visszakívánkozik az ember.”

„Annyira különleges érzés, amit ott átéltem, hogy nem is lehet igazán szavakba önteni. Amikor beléptünk a templomba, olyan érzésem volt, mintha hazaérkeztem volna. Gyorsan elröpült a délután. Még órákat tudtam volna eltölteni a templom falai között. A látottak, a kegyhely története, a liturgia minden érzékszervemre hatottak.”

„A mindennapok rohanásában szükségünk van az elcsendesedésre, hogy lelki egészségünket karbantartsuk. Ezt Máriapócson mindig meg lehet találni!”

Az ott tapasztaltak valóban erőt adnak a nehéz, megpróbáltatásokkal teli hétköznapokban. Bízunk a Szűz Anya segítségében!