Sőt! Most január elseje az Úr napja, vasárnap is! Ennek a többszörös ünnepnek sok-sok üzenete között keresem a kapcsolódást, a lelki fonalat.

Az erős és igaz hitű püspök, Szent Bazil imádságos tanító személyisége a Feltámadott Úr szeretetének győztes erejéből táplálkozott. Az Üdvözítőben megjelent, testet öltött isteni szeretet győzelméhez pedig a végtelen kiüresedés alázatának útja vezetett. Krisztus körülmetélésében maga az Isten, a Törvényadó veti alá magát a törvénynek. A nyolcnapos csecsemő nevet kapott, „a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna.” (Lk 2,21) Jézus héberül azt jelenti, hogy „Isten megszabadít”. Jézusban, a Szabadítóban, az Ő nevében az emberszerető Isten újjáteremti a bűn szolgaságában rabbá lett embert. Jézus kiszabadít a szolgaságból, elénk éli és Egyházának szentségi szolgálata által minden bűnbánó embernek személyesen ajándékozza az isteni szabadságot.

Az Isten akarata szerinti szabadság a lelki fonal. Jézus neve a szabadságunk forrása, Urunk feltámadása a szabadság győzelme, a szent egyházatya tanúságtevő hiteles élete a szeretetben való szolgálat szabadságát hirdeti. Nagy Szent Bazil szabad ember volt. Szabad a szeretetre, szabad a szolgálatra, szabad az imádságra, szabad az igazságra, szabad a következetességre.

Mindez testet öltött teológiájában, a szerzetesség előmozdításában és szervezésében, az általa létre hozott szeretetszolgálat hatalmas intézményhálózatában. A gyön­gékhez gyöngéd volt. Sze­gény­házat, kór­házat alapí­tott. Jótékonyságáért úgy nevezték: a szűköl­kö­dők kö­zös aty­ja.

Ma, amikor hálát adunk a szent szabadság nagy tanújáért, kérjük imáit exarchátusunkért, hogy szülessenek meg benne a szerzetesi hivatások és a hiteles keresztény szociális munka gyümölcsei.

A szabad ember képes igazán felemelni a szívét az Úrhoz. Kérjük az imaéletben nagy elöljárónk, Szent Bazil atya közbenjárását, hogy exarchátusunk hívő népe az ősök hitének tiszteletteljes felismerésével és a szabadság újra felfedezett nagyszerű örömével, egy szívvel találjon rá az imádság nemzedékről nemzedékre örökítendő felemelő erejére.

Ezen az ünnepen Szent Bazil Liturgiáját imádkozzuk, amelynek ősi anafórájában így könyörög a pap: „Emlékezzél meg, Uram, a jelenlévő népről … Töltsd meg tárházaikat minden jóval, őrizd meg házasságaikat békességben s egyetértésben! Növeld a gyermekeket, oktasd az ifjúságot, támogasd az öregséget, bátorítsd a kislelkűeket, vezesd vissza az otthonukba az elszéledetteket, térítsd meg a tévelygőket s egyesítsd őket a te szent, egyetemes és apostoli egyházadban! … Gyámolítsd az özvegyeket, védelmezd az árvákat, szabadítsd ki a foglyokat, gyógyítsd meg a betegeket! … Emlékezzél meg a bennünket szeretőkről s gyűlölőkről és magukat a mi méltatlan imáinkba ajánlottakról! … A világosság s a nappal fiaivá téve, fogadj be mindnyájunkat a te Országodba! Ajándékozd nekünk békességedet, szeretetedet, Úristen, mert te mindent megadtál nekünk!” (Nagy Szent Bazil Liturgiája)

Ez az imádság újévi jókívánságom exarchátusunk hívő népe és minden jóakaratú ember számára.