Az ember életében sok fordulópont, jeles nap van, amit számon tart, és megünnepel. Számon tartjuk és megünnepeljük a kedvesünkkel való megismerkedés napját. Megünnepeljük azt hogy öt, tíz, vagy esetleg már még több éve végeztük el az iskolát, tettünk sikeres vizsgát. Nem utolsó sorban megünnepli az ember a születésnapokat is, legyen az akár a kedvese születésnapja, a testvéré, a szüleié, vagy a barátaié.

Egy éves lett a KEFIT!

Ebből az alkalomból, de nem csak emiatt gyűltünk össze Nyíregyházán december 10-11.-én. Még szeptemberben azzal köszöntünk el egymástól Máriapócson, hogy novemberben az immár egyéves KEFIT-en találkozunk. Ez a találkozó különböző okok miatt decemberre tolódott át, és a megszokott hosszú hétvége helyett szűk másfél napra korlátozódott. Rövid volt, de annál tartalmasabb. Szombat délelőtt mintegy 30 ember gyűlt össze Nyíregyházán, az immár KEFIT törzshelyének is nevezhető Szent Miklós Görögkatolikus általános iskolában. Részben azért, mert ismét testi ‑ lelki feltöltődésre vágytunk és másrészben pedig azért, mert igény tartottunk a beígért születésnapi torta megkóstolására is.

Sajnos, most nem tudott személyesen velünk ünnepelni Makkai Laci atyánk, akit nagy szeretettel vártunk, hiszen neki is nagy része volt/van a KEFIT és a KEFIT-esek fejlődésében. De tudjuk, hogy lélekben velünk volt.

A lelki „táplálék” felelőse ezúttal Kiss Attila atya volt, kinek segítségével a Jézus imát – Uram, Jézus Krisztus könyörül rajtam bűnösön! – ismerhettük meg behatóbban. Az ima maga egyszerű, de ennek a helyes imádkozása nem is oly könnyű dolog mint gondolnánk. Nem könnyű, de nem is lehetetlen, és aki erős és kitart, az sikerrel jár. Az elmélkedés végén gyakorlatban is lehetőségünk volt  gyakorlatban is kipróbálni mindazt, ami korábban elhangzott. S magunk „bőrén” tapasztalhattunk, hogy ezen „egyszerű” ima elvégzése nem is oly egyszerű.

Ezután mintegy körkérdésre adott válaszként mindenki elmondhatta, melyik volt a legkedvesebb, legjobb, legszebb KEFIT számára. Summázva a véleményeket, szinte mindegyik KEFITes rendezvény szerepelt a válaszokban, de talán a legtöbb „szavazatot” az első alakalom kapta, és ez azt hiszem nem is nagyon szorul magyarázatra. Hiszen az első alkalom nagyon jól sikerült, és nagyon magasra került a léc.

A lelki táplálék után a test is jóllakott, s desszertként megkóstolhattuk a vágyva vágyott KEFIT tortát. Ami csodálatosan nézett ki – tetején a KEFIT felirat díszelgett – és nem mellesleg nagyon finom is volt. Köszönjük a torta elkészítőjének munkáját, a jó Isten sokszorosan fizesse meg fáradozását!

A délután további részében ismét a lelki töltődés kapott szerepet. Lehetőségünk volt lelki beszélgetésre, gyónásra. Ebben Kiss Attila atya mellett segítségünkre volt Fülöp püspök atya is, aki nagyon szívén viseli a KEFIT sorsát. Köszönjük a püspök atya támogatását mind lelki és mind egyéb szempontból!

A délután további részéhez kapcsolódott a Fordulópont című film levetítése, ami - nem kis meglepetésünkre ‑ elég szorosan kapcsolódott a délelőtt elhangzottakhoz. Rengeteg gondolat köszönt vissza ránk ismerősként a film során.

Az estét egy közös séta zárta az ünnepi fényekbe öltözött város és már karácsonyi hangulatot sugárzó fő utcáján. Elnézve a „karácsonyi” forgatagot eszembe jutott hogy lehetnek akármilyen fényesek az ünnepi fények, akármilyen hatalmasak a fenyőfák, és akármilyen drágák az ajándékok, ha a lelkünket nem készítjük fel a kis Jézus befogadására, és nem fogadjuk be Őt, akkor hiába való az összes külcsín, mindez csak szélkergetés.

Vasárnap délelőttre maradt maroknyi csapat a Szent Liturgia előtt, illetve az ebéd után megvitatta, megbeszélte a történteket, közben megfogalmazva a építő és javító jellegű kritikákat is. Délután a folytatás reményében búcsúztunk el egymástól, áldott békés karácsonyi ünnepeket kívánva egymásnak. Alakuljon is bárhogy és bármiképp a sorsunk/életünk folytatása, zárszóként had idézzem Pál apostol sorait:

„ Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban” (1.Tesz. 5,18)