Főtisztelendő Dr. Orosz Atanáz püspök atya a templomkertben lévő, főtisztelendő Szónoczky János atya kezdeményezésére pályázati támogatásból megújult temetői kriptakápolnának, a templomkert kerítésének és a megújuló templomkertnek a megáldására jött közénk.

A főpásztort érkezésekor fiataljaink a templom kapujában ősi szokás szerint kenyérrel és sóval fogadták. Ezen a szép vasárnapon püspök atya megtisztelte egyházközségünket azzal is, hogy a reggeli zsolozsmát velünk imádkozta. A püspöki Szent Liturgiát lelkes hittanosaink műsora és egyházközségünk világi elnökének, Hajkó Józsefnek a köszöntője előzte meg. A műsor Szűcsné Fenyő Ágnes hitoktatónk áldozatos munkájának eredménye. Püspök atyát az egyházközség mellett a gyermekek is külön ajándékkal lepték meg: a hittanosok apró gyöngyökből megalkotott máriapócsi Istenszülő képpel ajándékozták meg, amelynek elkészítésében Kirschnerné Baló Anikó, a sajópetri általános iskola intézményvezetője volt nagy segítségükre.

A liturgián püspök atya prédikációjában az aznapi evangéliumi szakaszról tanított bennünket: ,,Az Isten meglátogatta az ő népét.” (Lk 7,16) Jézus Naim városa felé tart egy örvendező tömeggel, s velük szemben jön egy menet: a halott naimi ifjú és az őt sirató özvegyasszony a gyászolók kíséretében.

A történelem folyamán rengetegszer látogatta meg az Isten az ő népét. A látogatás látással kezdődött. Isten letekintett az emberek bűneire; így könyörülő szívvel szemlélte az özvegyasszonyt is. Látta Isten az ember szomorúságát, és megkönyörült rajta. Jézus szíve megindult a látványon, és együtt érzett azzal az özvegyasszonnyal, akinek szomorúsága és nyomorúsága mindnyájunk szomorúságát és nyomorúságát magában foglalja. Valami nagyot tett, a legnagyobbat: feltámasztotta az anya halott fiát. Ismerős volt ez a gesztus a választott nép számára, hiszen olvashatták és ismerhették Illés próféta történetét. Ezért is mondták: „Nagy próféta támadt köztünk!” (Lk 7,16) De látták, hogy prófétánál nagyobb van közöttük, hiszen nem hosszú imák leesdése után, hanem egyetlen szavával támasztotta fel az ifjút. Ebben benne van Krisztus saját sorsának elővételezése is. Ő is özvegy édesanyjának halott fiává fog válni. Tettével édesanyját is előre biztosítani és vigasztalni akarta.

Hisszük, hogy a két évezreddel ezelőtti látogatás azóta is folytatódik és eredményes, valamint a látogatások nem ritkák. Jelen van ez a látogató Isten ma is folyamatosan az életünkben még akkor is, amikor szomorúságra adnak okot a körülmények, mert tudjuk, hogy a Mindenható Atya feltámasztotta az ő Fiát mindnyájunk feltámadásának zálogaként.

Az ünnepi imádságot a fehér asztalnál elköltött ebéd és a kötetlen együttlét követte a falu közösségi házában.  Ezúton is megköszönjük Sajópetri község polgármesterének, Debreczeni Balázs úrnak a segítő közreműködését, többek között azt is, hogy a pályázati támogatásból elkészült külső templomi díszkivilágítást a közvilágítási rendszerre kapcsoltatta.

Az ünnepi nap zárásaként egyházközségünk időseit (18 fő) látogattunk meg. Azzal a hittel tettük ezt, hogy ők is személyesen ünnepeltek volna velünk a templomi közösségben, ha fiatalabbak és egészségesebbek lettek volna. Az ünnepi asztalból való részesedés által így teremtettünk velük is közösséget.

Így látogatta meg Isten az ő népét 2011. október 30-án Sajópetriben.

A következő vasárnap is jeles napja volt egyházközségünknek, ekkor tartottuk templomunk védőszentjének ünnepét. A Szent Mihály főangyal tiszteletére felszentelt templomban újra összegyűlt az egyházközség népe az elszármazottakkal és vendégekkel együtt. Az ünnepi Szent Liturgiát Demkó Balázs egri parókus atya vezette és a szentbeszédben is ő tanított minket. Felhívta figyelmünket az imádság fontosságára egyéni életünkben, családjainkban, közösségeinkben és nemzetünkben. Az angyalok imáinkban mindig velünk vannak és támogatnak. Ünneplésünkbe bekapcsolódott Demkó Ferenc tiszacsomai parókus, a Munkácsi Egyházmegye Magyar Esperesi Kerületének esperese is kedves feleségével, akikkel együtt nagy izgalommal vártuk az akkoriban érkező negyedik gyermeküket. Azóta megszületett Andrea nevű kislányuk, a jóságos Isten éltesse őket erőben, egészségben! Örömünkre szolgált, hogy a helyi római katolikus közösséggel és plébánosukkal, Árvai István atyával együtt ünnepelhettünk. A Szent Liturgia után szeretetvendégség keretében fogyaszthattuk el a szorgos és ügyes asszonyok finom süteményeit.

Hálát adunk emberszerető Istenünknek, hogy mindkét ünnepünket (sőt, november 8-át, a templomünnep napját is) csodálatos őszi idővel, ragyogó napsütéssel ajándékozta meg.

 Fényképalbum