Az ünnepi előkészületek már szombaton elkezdődtek. Hosszú sorokban álltunk a gyóntató atyák előtt, hogy bűneinktől megszabadulva, megtisztult lélekkel, tiszta szívvel ünnepelhessünk. Edelényi iskolalelkészünk, Kovács Lajos atya is erre hívta fel figyelmünket szentbeszédében. A gyónás, a megbocsájtás, a szeretet fontos kell, hogy legyen keresztény életünkben. Hiszen „Isten is úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” – idézte Szent János evangélistát (Jn 3,16).

A keresztet a matematikában „plusz” jelként ismerhetjük, de pluszt jelent életünkben is. Bátorítást, erőt, kegyelmet kapunk általa.

A vasárnapi Szent Liturgiát Szarka József, szuhakállói parókus atya vezette. Az ünnep szónoka Stefán Zoltán miskolc–szirmai parókus atya volt. Elgondolkodtató mondataival felhívta figyelmünket, hogy keresztény életünk és a kereszt mennyire összetartoznak mindennapjainkban. A kereszt jel, felhívás, számunkra – akár egy templom tetején vagy útszélen, akár egy magas sziklán látjuk. Életünkben is mindig jelen van. Időnként ugyan nehézség, fájdalom, betegség vagy szomorúság formájában, de jelen kell, hogy legyen, mint a szeretet, megbocsájtás, megerősítés, bizalom jele is. Erősíti hitünket, mert tudjuk, hogy Jézus szenvedése a kereszten nem volt hiábavaló, hiszen harmadnapra feltámadt, s ez a feltámadás pedig hitünk alapja.

A Szent Liturgia körmenettel zárult. Felemelő és megható érzés volt, hogy a körmenet után megcsodálhattuk és érinthettük a Szent Kereszt-ereklyét – amit Atanáz püspök atya jóindulatának köszönhetően – néhány hétig templomunkban őrizhettünk.

A szertartások befejezése után a szolgálatot végző atyákat, a meghívott vendégeket, a képviselőtestület tagjait a helyi parókus atya finom barackpálinkával, süteményekkel kínálta meg.

Úgy érzem, hogy mindannyian, akik részt vettünk ezen az ünnepen, boldogan térhettünk haza, azzal a biztos tudattal:

„A kereszt hirdetése ugyan oktalanság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje.”(1Kor 1,18)