A Madridi Ifjúsági Világtalálkozó egy résztvevő szemszögéből
Gedeon Tamás 2011.08.26. 13:32
Augusztus 13-án, szombaton 51 fiatal készült arra, hogy nekiinduljon élete egyik legnagyobb kalandjának, az Ifjúsági Világtalálkozónak, melynek helyszíne ez évben Madrid volt.
Sokunk még nem pihente ki a gyalogos zarándoklat fáradalmait, de biztosak voltunk benne, hogy megéri elindulni erre a hosszú útra. És megérte… De ne rohanjunk ennyire előre.
A nyíregyházi gyülekező után megkaptuk magyar csomagunkat, mely sok hasznos dolgot tartalmazott az elkövetkező napokra. Többek között a passportunkat, mely nagy előnyökhöz juttatott bennünket a madridi napokon. Miután mindenki elfoglalta helyét elindultunk Hispániába. Pesten még felvettük pár zarándoktársunkat, köztük Fülöp püspök atyát is. Püspök atya jelenléte nagyban hozzásegített mindünket a lelki felkészültségre. Fülöp püspök mellett még 3 atya vett részt a szervezésben: Papp Tibor, Szabó Tamás és Takács Gusztáv atyák.
Mivel sofőrjeinknek egy adott idő után hosszabb pihenőt kellett tartaniuk, ezért megálltunk Celle Ligureban, mely helység az olasz tengerpartnál található. Első dolgunk egy szép Szent Liturgia végzése volt a helyi templomban. Majd jöhetett a felüdülés a tengerben. Szerencsénkre szeretettel vártak minket, és betekintést nyertünk az olasz konyha különlegességeibe.
Pihenés, vacsora és vecsernye után folytattuk utunkat, melynek célja Madrid volt. A légkondi megjavítása után nagy kíváncsisággal és izgalommal értünk Hoyo de Manzanaresbe, ahol a szállásunk volt. Családoknál laktunk, ami óriási előny volt, hiszen a többi csoport általában tornatermekben volt elszállásolva. Nagy szerencsémre a 16 fős csoportba kerültem, akiket egy nagyon kedves és szívélyes házaspár fogadott be. Bizton állíthatom, hogy a végére egy összeforrott csapat alakult ki ebből a 16 emberből. Ezt az összecsiszolódást elősegítették az esti beszélgetések, illetve a kerti zuhanyzók által nyújtott „együtt-szenvedés” öröme is. Aznap este mindannyian megkóstolhattuk a spanyolok nemzeti étkét, a gaspacho-t, mely nem aratott osztatlan sikert mindannyiunknál, pedig mindenki nagyon lelkesen rendelte előételnek. Kedden még nem volt kötött program, csak az esti nyitó szentmise. Ennek hozadékaként kisebb csoportokban indultunk felfedezni Madrid nevezetességeit, templomait. Már az első nap megtapasztalhattuk azt, hogy vannak hátrányai is annak, hogy ennyien vagyunk, hiszen az étkezéseknél mindig nagy sort kellett kivárnunk. De megérte, hiszen zarándokkártyánk segítségével mindig bőséges ebédhez és vacsorához jutottunk.
A szerdai nap elkezdődtek a püspöki katekézisek, melyen minden magyar részt vett, így találkozhattunk ismerősökkel is, mely nem kis meglepődésünkre szolgált. Az első katekézist Bíró László püspök tartotta. Témája az „Erősödjetek meg a hitben” volt, amit nagyon érdekesen, minden szempontot körüljárva bontott ki. Az előadás után kis csoportunk célpontja nem más lett, mint a Santiago Bernabeu stadion, a Real Madrid otthona. A fele társaság bement, míg a fele kinn maradt. Délutánunkat a belvárosban töltöttük nézelődéssel, vásárlással és a többi nemzet zarándokaival való barátkozással. Itt érdemes megjegyezni azt, hogy milyen sokszínű társaság gyűlt össze: 2 millió fiatal, akik ugyanazért jöttek Madridba – megvallani hitüket a világ előtt. Voltak olaszok, spanyolok, németek, de elefántcsontpartiak és chileiek is (sokunknak nagy kedvencei voltak a chileiek, együtt skandáltuk velük, hogy Chi-chi-chi le-le-le viva Chile) elzarándokoltak Hispániába.
Csütörtökön meghallgattuk Böcskei László püspök gondolatait a „Krisztusban gyökerezve” témában, melyből merítkezhettünk az előttünk álló napra. Napunk következő állomása a Ventas volt, ahol nagy érdeklődéssel és ámulattal jártuk körbe a bikaviadalok helyszínét. Egy rövid kávészünet után megtekintettük Madrid Katedrálisát, mely gyönyörű látványt nyújtott. A csodatevő Szűz Mária volt a Katedrális központjában. Nagy örömmel vettük a mozaikokat, melyek mintázata nagyban hasonlított a keleti ikonokéra. Tovább menve gyönyörű parkokat és sok-sok embert láttunk, majd betértünk egy, a Katedrálisnál kisebb, de mégis nagy templomba, ahol meglepetésemre találkozhattam egy atyával, akit még Vácról ismertem. A Plaza Mayor megtekintése után került sor a nap csúcspontjára, a Szentatya találkozására a fiatalokkal. Óriási élmény volt több mint 1 millió fiatallal együtt várni Benedek pápát, akit volt szerencsém kevesebb mint 6 méterről látni. Ez egy olyan élmény volt, melyet biztos nem fogok sosem elfelejteni.
A pénteki napon Fülöp püspök atyánk beszélt a katekézisen. Sokunk nevében mondhatom, hogy olyan gondolatokat prezentált felénk, melyek által valóban Krisztus tanúi lehetünk a világban. A katekézis, a szentmise és a zárás után célba vettük a Pradot, ahova még nem sikerült eljutnunk. Szerencsénkre ezen a napon megadatott, hogy láthattuk az ott kiállított gyönyörű művészi alkotásokat. Ezután egy rövid időre bekapcsolódtunk a keresztútba, de tudtuk, hogy sokunknak nehéz lesz a következő nap, hiszen...
szombaton a szeminaristáknak külön szentmisét celebrált a Szentatya a La Almudena székesegyházban. Ide 4-en mentünk görögkatolikus kispapok, és mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon nagy élmény volt, hiszen amellett, hogy a pápa celebrálta a misét, felemelő érzés volt látni a sok szeminaristát a világ minden tájáról. A mise, majd ebédünk elfogyasztása és egy rövid tisztálkodás után elindultunk már nagy csoportunkkal az új célpont felé, a Cuatro Vientos repülőtérhez, ahova a Szentatya hívta a fiatalokat közös virrasztásra. Sok bonyodalom után (zárva volt a számunkra kijelölt kapu, vihar, elfoglalt helyünkről való elzavarás) találtunk egy ideális helyet, ahol álomra hajthattuk fejünket 2 millió fiatallal egyetemben.
Másnap került sor az IVT záró szentmiséjére, melyet a Szentatya celebrált. Itt fejezem ki sokunk köszönetét Papp Tibor atyának, aki fordította nekünk a prédikációt és a szent cselekményt. A szentmise után feltöltődve indultunk vissza Hoyo de Manzanaresbe, ahol lezuhanyozva, elbúcsúzva a minket befogadóktól és csomagunkat összeszedve kezdtük meg visszautunk hazánkba.
Visszautunk során is megálltunk egy hosszabb időre az olasz tengerparton, ahol fürdés és nagy mennyiségű pizza elfogyasztása után tettük meg utunk utolsó részét.
Az örömteli hazatérés után kijelenthetem, hogy sikerült gyökeret vernünk és megerősödtünk a hitben. Emellett új barátságok is kötődtek, és életre szóló élményekkel is gazdagodhattunk. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a szervezőknek Guszti, Tibor, illetve Tamás atyáknak és természetesen Vadász Vikinek is, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a felemelő élmény. Köszönet illeti még az egyházmegyét és egyházközségeinket, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ott lehettünk Madridban, és részesei lehettünk ennek a csodának. Hiszen csoda volt az, ahogyan ez a 2 millió ember együtt ünnepelt és imádkozott, ahogyan ez a 2 millió ember összegyűlt ugyanazért a célért: dicsérni az Istent! Remélem, a továbbiakban is tartjuk majd a kapcsolatot, hiszen ennyi értékes embernek össze kell fognia, hogy hirdessük ezt a csodát, ami Madridban történt!
Köszönöm mindenkinek a részvételt és kívánok sok kegyelmet Nektek!
|