„Nemzedékről nemzedékre”
Molnár Istvánné Palkó Ildikó Edelény 2011.08.03. 11:22
Az Exarchátus több parókiájáról bekapcsolódtak az egyházközségek tagjai, az idén új helyszínen megrendezendő görögkatolikus nagytáborba. Néhány gondolatot olvashatunk itt egy résztvevő családtól.
Össz-görögtűz Görögkatolikus Nagytábor
Fonyódliget
2011. július 25-30-ig felejthetetlen napokat töltött a fonyódligeti Össz-görögtűz Görögkatolikus Nagytáborban öt edelényi család. Az idő sajnos nem tette lehetővé a balatoni fürdőzést, de a remek programok pótolták annak élményét. A közös reggeli szent liturgiák, az utrenyék és vecsernyék – melyeken minden korosztály képviseltette magát – lehetőséget adtak lelki töltekezésre. A korosztályonkénti programok során (kézműves tevékenységek, akadályversenyek, hittanverseny stb.) új ismeretségek születtek, és rég nem látott ismerősök találkoztak. A sportnapon is ki versenyzőként, ki szurkolóként, de teljes lélekkel részt vett.
A csütörtök még az eső ellenére is igazán felejthetetlen volt. Hatalmas hajó vitte a közösséget Szigligetre, ahol a hajóállomástól gyalog tettük meg az utat a várba. Kicsik és nagyok vidáman, egységben, közös lelkülettel gyalogoltunk fölfelé. Az Isten népe, kicsik és nagyok, fiatalok és idősebbek… nem egy helyben, hanem előre… nem különböző célokért, hanem ugyanazért… Sajnos a kedvezőtlen idő miatt a tervezett programok nem mind valósultak meg, de a délutánunk a vártnál is szebbre sikeredett. A táborba visszaérve ízletes fánk és forró tea melegített fel mindnyájunkat és készített föl testileg is arra a lelki élményre, amely ezután következett. Fülöp és Atanáz püspök urak vezetésével végeztük a vecsernyét, majd bensőséges, kedves percek következtek, amikor a püspök atyák közös utazásaikról, élményeikről, ünnepeikről és a Dámócon töltött napokról tartottak beszámolót. Számomra igazán felemelő élmény volt a püspök atyák e közvetlen, vidám, és üzenetet közvetítő nyilvános visszaemlékezése. A nagy család velük együtt Krisztus Teste. A napra a „Ki mit tud?” tette fel a koronát, amelyen talán a legkisebbek próbálkozásai voltak a legmeghatóbbak, s a szívek ajtaját leginkább nyitogatók. „Ilyeneké a mennyek országa”.
Bensőséges volt a záró akkord is, amikor minden résztvevő egy égő kis teamécses elhelyezésével járult hozzá a „GÖRÖG TŰZ” kirakásához. Meghitt pillanatokban volt részünk, amikor a gyertyák fényénél közös éneklésben vettünk részt.
Köszönetünket fejezzük ki minden szervezőnek, akik a rossz idő ellenére is ilyen széppé tették a hetet, és a jó Isten áldását kérjük további munkájukhoz.
|