Szent Máté evangéliumában a tizenkét apostol kiválasztása után nem sokkal találhatjuk az Úr ezen szavait. Apostolai már túl vannak az első küldetésen. Az örömhír hirdetése nem is olyan könnyű feladat. Aki talán nehézségekbe ütközött honvágyat érez, talán csalódottságot is. Az elutasítás a megvetettség ezzel a munkával együtt jár. De, aki mindvégig kitart üdvözül (Mt10,22b). Az emberi értelem még ma sem képes megérteni, hogy a szeretet legnagyobb kifejezése ha életemet adom a másikért, életemet azért, hogy a másik éljen, mások éljenek. Azokhoz a névtelen szentekhez hasonlóan, akikről ma megemlékezünk, a szíveinket is át kell, hogy járja Jézus Krisztus szeretete.Nem számít, hogy kik vagyunk, hanem hogy mit teszünk. Ez az a szeretet, ami megadja nekünk a képességet arra, hogy életünket odaadjuk a másikért. Szentjeink a szívüket átjáró szeretetettel képessé váltak elveszíteni életüket Jézus Krisztusért.

Ma mindenből az csorog Te légy az első. A mennyek országa nem azt várja, hogy elsőként érjem el, hanem életemet odaadva, másokkal közösen a kereszthordozásban egymást bátorítva megnyerjük.

Egy szellemi fogyatékosoknak rendezett futóversenyen 9 ifjú sportoló nekiiramodott a versenyre. Eldördült a pisztoly és elindultak. Az egyik versenyző elesett és sírni kezdett. A többi meghallotta, megálltak és visszamentek érte. Egy Down-kóros kislány megkérdezte tőle jobban van-e és megölelte. Feltápászkodott és karöltve, együtt folytatta tovább a versenyt mind a 9 versenyző. Váll-váll mellett haladtak át a célvonalon.

Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra. Emeljük tekintetünket hittel és szeretettel. Nézzünk mélyen a szíveinkbe és tegyük föl a kérdést, felkészültem-e a versenyre. Most pedig nézzünk a versenytársainkra karoljuk át egymás vállát és induljunk el együtt a vég cél felé.