Az ország számos helyéről jöttek ide imádkozni vagy lelkileg töltekezni vágyók, de a környékről rendszeres „törzsvendégek” is megfordultak errefelé.
Ezért május 22-én, Athanáz püspök-exarcha szentelésének másnapján zsúfolásig megtelt görög katolikus hívekkel a dámóci kis templom, sőt kint is sokan álltak, ugyanis Athanáz püspök atya nálunk végezte első Szent Liturgiáját. Dámócról, Őrhegyről, Perbenyikből és Nagytárkányból jöttek a hívek, s ez újabb bizonyságát adta annak, hogy a gyalázatos trianoni határok ellenére, melyek immár több mint 90 éve kettévágnak minket, mi mégis összetartozunk.
Világi vonalon is, ha egy ország elnököt vagy miniszterelnököt választ, a legfontosabb az első diplomáciai látogatása: hová, kihez megy, milyen ügyben. Ezért nekünk, dámóciaknak és környékbelieknek, sokszoros volt az örömünk, hogy Athanáz püspök atya nem csak megtisztel bennünket látogatásával, de elsőként hozzánk látogat el.
Büszkék vagyunk rá, hogy Dámóc két püspököt is adott: egyet az egyházmegye számára, egyet az – úgy tűnik, egyre inkább önálló utakra lépő – exarchátus számára, amelynek – Papp Antal püspök halálával – évtizedek óta nem volt önálló főpásztora.
A jelenlévő Fülöp püspök atyának, a koncelebráló papságnak és a híveknek nagy élményt nyújtott mindezt átélni: hogy Athanáz exarcha valódi atyaként tekint ránk. Kívánhattunk-e ennél többet?