A közös vonás ezekben a tettekben, hogy  nem az emberek szemében szeretnénk  jónak látszani általuk és nem is magunk dicsőségét keressük, hanem egyedül Isten kedvében szeretnénk járni. E gondolat legyen első nagyböjti útravalónk. Emellett  fontos  azt  is  látnunk,  hogy  mindhárom  ajánlott  cselekedet vallásos cselekedet, s  ezt a böjtöléssel  és az adakozással  kapcsolatban külön is hangsúlyoznunk kell.  Ez a második  intelem a nagyböjtre.  Hiszen sokan fogyókúráznak, koplalnak vagy diétáznak,  de ez még nem böjtölés.  A böjt estében Isten kedvéért mondok le valamiről, hogy fegyelmezzem önmagam és jobban tudjak figyelni Istenre. Sokan vannak, akik szeretnek  adakozni, de ezt csupán azért teszik, hogy leírhassák az adóból, igénybe  vehessenek valamilyen kedvezményt vagy szerepeljenek a televízió adakozós  műsorában. Ez a fajta adakozás tehát nem kifejezetten vallásos cselekedet, még  akkor  sem, ha valóban segít a  rászorulókon. Az alamizsnálkodás esetében  Jézust látom  a  szegény  és  rászoruló   ember  személyében  és  Őneki   nyújtok segítséget, tehát itt is a vallási szempont érvényesül.

Harmadik útravalónk  pedig az  legyen a  nagyböjt idejére,  hogy  vallásos gyakorlatainkkal sose hivalkodjunk. A  jócselekedeteket, az adakozást,  az imádságot  ne  az  emberek  szeme  láttára  tegyük,  hanem  próbáljuk  meg titokban, hogy egyedül Isten lásson minket!   

A böjt: Nem öncélú valami. Aranyszájú szent János szerint azért van szükségünk önmegtagadásra, mert hibázunk a mértékletesség erényében. Emberszerető és megértő Urunk van, nem az ételektől való megtartóztatást és a böjtöt követeli tőlünk egyszerűen csak hanem, hogy az élet dolgaitól elálljunk, és egész időnket lelki dolgokkal töltsük el.

Szent Ágoston kifogásolja azok magatartását, akik a húsétel helyett nehezebben elkészíthető, értékesebb ételeket hajhásznak. Tévednek az ilyenek, ez nem böjt, csupán a fényűzés megváltoztatása.

Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében.

A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés kifejeződését szolgálja, jelzi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Nagyböjtben a keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is.