A szent ikonok tiszteletéről-
Galambvári Péter parókus 2011.03.11. 22:15
Nagyböjt első vasárnapja az igazhitűség napja görög katolikus egyházunkban. Ilyenkor különleges módon gondolunk a szent ikonok tiszteletére.
Az ünnep eredete a képrombolás időszakához vezet vissza minket. A szentképek és tiszteletük elleni harcot III. Leo császár indította meg 726-ban. Nagy kíméletlenséggel tették tönkre azokat a szentképeket, amelyekhez hozzá tudtak férni. Ugyanúgy üldözték azokat a főpapokat, egyszerű világiakat, szerzeteseket, akik védelmezték a szentképeket. A vitát először a 787-ben tartott II. Nikeai Zsinat zárta le, mely újra leszögezte a szentképek tiszteletével kapcsolatos egyházi tanítást. A képvita újabb fellángolása után a 843. esztendő Nagyböjtjének első vasárnapján a szent ikonok végleg visszakerültek a templomba. Ez a vasárnap azóta az igazhitűség vasárnapja, győzelem a képromboló eretnekség fölött. Az ikontisztelet ünnepének alkalmából, emeljünk ki egy ikont a sok közül. Rubljov Szentháromság ikonját. Főtisztelendő Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök a Család Éve alkalmából azt kérte, papjaitól és a hívektől is, legyen ez az ikon elmélkedésünk, imádságaink, életünk középpontja. Ismerkedjünk meg tehát a Szentháromság ikon tanításával, és küldetésével.
Rubljov Szentháromság ikonja a Teremtés könyve 18. fejezetében található eseményt veszi alapul. Ábrahám vendégül látja az Istent. Nem könnyű ennek a résznek az értelmezése. Először „Isten látogatásáról” van szó Ábrahámnál, majd „három férfiről”, akiket megpillant az ősatya. Végül az „Úr” eltávozik Ábrahámtól, míg a „két angyal” leszáll Szodomába. Emellett az elbeszélő végig keveri az egyes és többes számot, Ábrahám hol így, hol úgy szólítja meg vendég(ei)t. Ezek alapján hamar kialakul kétfajta értelmezés, mely megjelenik a Rubljov előtti ikonográfiában is. A krisztológiai értelmezés szerint jelképesen Krisztus jelent meg két angyal társaságában, és ekkor a kép középpontja a középső alak, azaz Krisztus.
A szentháromságos értelmezés szerint a háromszemélyű egy Isten jelent meg titokzatos módon, és akkor a három alak szinte teljesen egyforma. Rubljov a két értelmezés között áll. Ő egyszerre akar az ikonon, mint ablakon keresztül bepillantást engedni a szentháromságos egy Isten üdvösségtörténetébe, de egyszerre akar a kép szemlélőjének feladatot adni, azaz megmutatni az utat, melyen járnia kell.
Rubljov Szentháromság ikonjának a középpontja a bal oldali alak, aki nem más, mint az Atya.
A másik két alak is őrá tekint. Ez megfelel a teológia által megfogalmazott Atya monarchiájának, minthogy Ő az eredet nélküli ősforrás. Az Atya, akitől kimondhatatlan módon származik a Fiú és a Szentlélek, a világba küldi a Fiút, aki a középső alak.
A jobb oldali alak pedig a Szentlélek, aki szintén az Atya felé fordul, hiszen tőle származik.
Az alakok beazonosítása után fölmerül a kérdés, de milyen eseményt ábrázol a kép? A pünkösd ünnepét. Andrej Rubljov végtelenül finoman tudta a Szent János evangéliumában leírt Pünkösdöt ábrázolni. A három isteni személy közötti mozgás, a Szentháromságon belüli párbeszéd a Fiútól indul el. Kérően tekint az Atyára, jobb kezével pedig szenvedésének kelyhére, illetve azon túl a Szentlélekre mutat. Ez a tekintet és a mozdulatok a Szentlélek leküldését kérik, ami a Fiú önfeláldozása árán valósulhatott meg. A Fiát mindenkor meghallgató Atya pedig teljesíti ezt a kérést: a Szentlélekre tekint, aki hozzá hasonlóan az oltárasztal mögött trónol, jobb kezével pedig áldását adja a Fiú üdvözítő művének megvalósítására. A Szentlélek alázatos beleegyezéssel fejet hajt, leeresztett jobb kezével pedig megerősíti helyeslését. A kép dinamikája tehát ez: az Atyától, a Fiú által, a Lélek elküldése, azaz a Pünkösd eseménye. Ez tehát az ikon tanítása. De mi a küldetése, azaz milyen feladatot ad szemlélőjének?
A menetirány pontosan fordított: a Lélekben, a Fiú által, az Atyához. A keresztény embernek a Szentlélekben a Lélek által kell élnie. A pünkösdi esemény Húsvét óta folytonosan tart. Ezért van az, hogy sok pünkösdi énekünket egész évben imádkozzuk. (Mennyei király, „Láttuk az igazi világosságot, vettük a mennyei Szent Lelket…”) Az ikonon a jobb oldali alak mögött egy szikla van ábrázolva, egy hasadékkal. Ez utalás a sziklából fakasztott vízre, a Szentlélekre. Aki részesül ebben az ajándékban „az már a Szentlélek templomává lett”, lelki emberré vált. Pontosan ez a testi böjtölés értelme és célja: hogy „távolítsuk el a mulandóság konok kívánságát”, és lelki emberré váljunk. A lelki ember a Fiú által jut el az Atyához. A képen a Fiú mögött egy fa látható. Ez utalás az élet fájára, és a keresztfára. A középső alak pedig az oltárra mutat a szenvedés kelyhére. Csak ha részesülünk az Eucharisztia kelyhéből, és vállaljuk Krisztussal a keresztutat is, akkor érkezhetünk meg az Atyához. Az Atyához, aki mögött egy ház látható. Ez a hát utalás az üdvösségre, ahol az Atyai házban sok hely van. Ez adja meg a lendületet és erőt számunkra, hogy van értelme küzdeni, böjtölni, mert vár ránk az Atyai ház bősége.
Azt kívánom minden kedves testvérnek, aki szemléli a szentháromság ikont, jusson el Florenszkij belátására: „Minthogy van Rubljovnak szentháromság-ikonja, nyilván van Isten is!”
Felhasznált irodalom: Gabriel Bunge: A szentháromság-ikon
|