Az apropó a helyi görögkatolikusok jótékonysági vacsoraestje volt. A jótékonyság lehetősége és a szórakozás várt öröme nemcsak egyházközségünk tagjait, hanem más sajószentpéteri és nem városunkbeli jóérzésű embert vonzott. Az eseményt megtisztelték helyi és környékbeli egyházi vezetők (Gulybán Tibor, a miskolci kerület görögkatolikus esperese, Stefán Zoltán Miskolc-Szirma parókusa, Takács Alajos sajószentpéteri római katolikus plébános és Major Zsolt Sajószentpéter-Bányai református lelkész), továbbá vendégünk volt Lukács Irén, a Borsod megyei közigazgatási hivatal vezetője és Demeter Zoltán országgyűlési képviselő.

A vacsora előtt jelenlevők sokszínű kulturális program tanúi lehettek: vers, az egyházközség tagjainak közös éneke, gyermekek tánca és nyitótánc. A fizikai táplálék előtt pedig Pacsai János esperes-parókus gondolatai szolgáltak lelki táplálékul a számunkra. János atya felidézte az immáron hagyománnyá váló vacsoraestek hat évvel ezelőtti kezdetét, aztán pedig a keresztény emberek küldetésére, Isten országának építésére hívta fel a figyelmünket. Az egyházközség és alapítványának, az egyházközség érdekében aktívan tevékenykedők között kiosztott Szent Péter-díjának átadására is sor került a szokásjognak megfelelően: az idei díjazottak néhai Lesó Zoltánné, illetve Homolya Dániel voltak. A díjátadó után megérdemelten kezdhettünk el falatozni.

A mulatság pedig töretlenül folytatódott: tánc, aukció, tombola, tűzmesterek bemutatója mind, mind a kikapcsolódást szolgálták, és persze az egyházközség céljainak támogatását. Az így befolyt összeget a templom kerítésének befejezésére használjuk majd. Persze nem csak kerítést „építettünk”, hanem folytattuk a közösség építését is.

Homolya Dániel