Szeptember 19-én volt templomunk búcsúünnepe, mely igazán különleges és ünnepélyes volt: Fülöp püspök atya ekkor szentelte áldozópappá Dragos Tamás szerpapot.
A lelki ráhangolódás már szombaton este elkezdődött, amikor Pacsai János kerületi esperes mutatta be a liturgiát. Prédikációjában elmondta, hogy ahol a püspök ott a kegyelem is jobban árad az emberekre, de nem mindegy mekkora hajót küldünk érte a túlsó partra. Ezáltal készített fel minket a nagy eseményre.
Az ünnepnapon, vasárnap a reggeli istentiszteletet Püspök Atya végezte a szentelendő szerpappal együtt.
A 10 órakor kezdődő szentliturgiára a hívek és vendégek zsúfolásig megtöltötték templomunkat, sőt még az udvaron felállított két sátort is melyben kivetítő által kapcsolódhattak be a liturgiába.
Püspök Úr szentbeszédében a kereszt előtti leborulás fontosságát emelte ki, melyben szintén ott van a kettősség. Ugyanis a leborulás után felemelkedés következik. Így volt ez az újonnan szentelt áldozópap életében is. Hosszú volt az út, míg egy fiatalember eljutott addig, hogy életét Isten kezébe ajánlja, és a híveket hűen szolgálja. Várnia kellett hosszú időn át leborulva, alázatosan, míg végre pappá szenteltetett. Tamás tisztelendő úr nagy türelemmel, óriási kitartással tette meg az utat az oltárig.
Az amboni ima után következett az új parókusunk Marincsák László atya beiktatása, aki az árvíz utáni nehéz időszakban érkezett közénk, kedves családjával együtt.
A köszöntések, ünnepi körmenet és éltetések után mindenkit vendégül láttunk egy- egy szelet süteményre és egy pohár ásványvízre.
Ezen kettős ünnep a kegyelem bőségét kínálta mindnyájunknak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
