Gyermekkacagástól és népzenétől volt hangos 2010. szeptember 25-én, szombaton délután az edelényi görögkatolikus templom kertje, ugyanis egy csodálatos egyházközösségi nap keretében fűztük szorosabbra egymással a barátságunkat, kicsik és nagyobbak, óvodások és a sokadig X-t élők.
Napokon keresztül az időjárás-jelentést fürkésztük, hogy vajon az eső nem húzza-e keresztül a terveinket. A kisfiam legjobban azon izgult, hogy kivel és mit lehet majd játszani, a kislányomnak viszont konkrét félelmei voltak: „Mi történik majd, ha a sorversenyben összetörik a tojás, vagy nem lesz érthető a feladat?” Mi felnőttek ezen jót derülhetünk, hogy bár sose’ lenne nagyobb problémánk, mint ez, de igen is nagy dolgok ezek, hogy melyik gyerekcsapat nyeri majd a sorversenyt, a kötélhúzást és a többi izgalmas feladatot, amelyekkel a szervezők készültek. A gyerekek még szülői segítséget is igénybe vettek a nagy küzdelem hevében, de „minden jó, ha jó a vége” alapon nálunk mindenki nyert.
Agyagozás, pingpong, foci, tollaslabda. Mindezek csak ízelítők, amelyek színesebbé tették a napunkat. Rendezvényünk egyik színfoltja a helybéli Árok zenekar volt, amely ízes népzenét biztosított nekünk.
Az egyik fiatal testvérünk remek táncházi hangulatot varázsolt a parókia melletti füves területen, ahol aztán először karikában táncoltunk, majd a bátrabbak bizony párosan is járták a szép magyar csárdást.
Mindezek közben az üstben főtt a finom sertéspörkölt, amely elkészültével további kellemes élményt jelentett a vidám és igazán elfáradt közösségnek.
Szombaton olyan szép napot tölthettünk együtt egyházközösségünk tagjaival a júniusban még víz alatt levő templomkertben, ami hosszú időre feltöltött minket szeretettel és kellemes emlékekkel. Legyen hála az Istennek az így megmutatkozott szeretetéért!