De annyi minden belefér a néhány napos kerékpártúrába, hogy kár volna elhagyni.

Pedig már-már lebeszéltük egymást: itt is fáj, ott is fáj, nem elég a szabadság, alig leszünk, nehezedik a szervezés,…kifogást éppen lehet találni.

Végül tizenketten tettük meg a 300 km-t.

Aki már kerekezett, tudja: komoly erőfeszítés, alkalmazkodás, segítőkészség, alkalmanként mérgelődés, ugyanakkor humor, fáradt összekacsintások, cinkos mosolyok, megtévesztő angyalkázás, hálás imádság jellemzi az együtt töltött időszakot.

És még valami. Ami nemhogy nem elhanyagolható, hanem egyenesen azt állítom: e nélkül nem jött volna össze a program!

Ők: a szállást és étkezést biztosító, valamint a szabadidőnket értékesebbé tevő jó emberek. Gávavencsellő, Mándok, Ópályi és Oros papjai-papcsaládjai, valamint a nyíregyházi vadaspark és a vásárosnaményi vízi vidámpark vezetői nem egyszerűen anyagi segítséget nyújtottak nekünk. Tanítottak is: önzetlenségre, figyelmességre. Személyesen különösen hálás vagyok a szeretet-otthon lakóival közösen végzett imaóráért.

Izomlázzal dolgozni hétfőn nem volt túl felemelő. Mégis érzem: jövőre is fogunk bringázni!