Férfi, nő, anya, apa – egy tavalyi kormányrendelet értelmében e szavakat és jelentésüket gyakorlatilag száműzni kell a nevelésből. A nemi sémák eltüntetése katasztrofális identitászavarokat okozhat.

A kormány a tavalyi év végén rendeletet adott ki, amellyel módosította az óvodai nevelés országos alapprogramjáról szóló jogszabályt. Előzetesen egyetlen szakember véleményét sem kérték ki a változtatással kapcsolatban. Valószínűleg azért, mert előre tudták, hatalmas felháborodást fog kiváltani.

A rendelet lényege, hogy a következő nevelési év kezdetéig úgy kell módosítani az óvodai nevelési programokat, hogy a jövőben az óvónők tudatosan kerüljék a nemi sztereotípiák erősítését. Hogy megértsük, mit jelent ez valójában, és mekkora súlya van, meg kell ismerni a pszichológia azon modelljeit, amelyek a személyiség kialakulásával, illetve a nemi identitás és a nemhez igazodás törvényszerűségeit leírják.

Az egyik legelismertebb pszichológus, Atkinson könyvéből kiderül, az emberek elenyésző kivétellel a két nem valamelyikében születnek, és a legtöbb gyermek elsajátítja a nemi identitást, vagyis annak biztos érzését, hogy ő fiú vagy lány.

A társadalmak formális szabályokkal és informális normákkal is meghatározzák, hogyan viselkedjék egy nő és hogyan egy férfi, mely szerepeket kell vagy megengedett betölteniük, illetve, hogy milyen személyiségjellemzőkkel helyénvaló rendelkezniük. A szakirodalom hozzáteszi, ezek a normák kultúránként változhatnak, de minden társadalom igyekszik fiaiból maszkulin, lányaiból pedig feminim felnőtteket nevelni.

Freud szerint a nemi identitás kialakulása és a nemhez igazodás, vagyis a kultúra által a nemhez megfelelőnek tartott viselkedések és tulajdonságok elsajátítása azzal kezdődik, hogy a gyermek felfedezi a nemek közötti biológiai különbségeket és a saját nemének megfelelő szülővel azonosul.

A szociális tanuláselmélet is az utánzás és az azonosulás folyamatait hangsúlyozza, de itt az a megfigyeléses tanuláson és nem a belső konfliktusok feloldásán nyugszik. Vagyis a gyerekek figyelemmel kísérik, hogy a felnőtt férfiak és nők másképp viselkednek, és hipotéziseket alkotnak arról, melyik a helyénvaló számukra.

A férfias és nőies viselkedés modelljét a szülők szolgáltatják. A kicsik azért igazodnak nemükhöz, mert a kultúra a nem alapján osztogatja a jutalmakat és büntetéseket. Az anyák megjutalmazzák lányukat az öltözködésért, a táncolásért, a babával játszásért, de bírálják a tárgyak szétszedését, a futkosást, ugrálást és a mászást. Ugyanakkor fiaikat a szülők megdicsérik az építőkockával való játékért, de bírálják, ha babával játszanak, segítséget kérnek vagy akár segítségre ajánlkoznak.

A szociális tanuláselmélet szerint a kortársak azonban sokkal inkább erőltetik a nemi sztereotípiákat, mint a szülők. A fiúk például különösen bírálják egymást, ha azt látják, hogy a másik lányos tevékenységet végez. Mindemellett nagyon fontos szerepet játszanak a nemi sztereotípiák megerősítésében a gyermekkönyvek és televízióműsorok.

Egy kutatás során öt-hat éves gyerekeknek olyan filmeket játszottak le, amelyekben a szokásos nemi szerepeket felcserélték, például az orvosok nők, az asszisztensek férfiak voltak. Amikor később a filmről kérdezték őket, a szereplők foglalkozását sokszor újracímkézték, vagy is a női szereplőt asszisztensként, a férfit orvosként azonosították. A hat-hét évesek 90 százaléka úgy véli, hogy kell legyenek nemi szempontú kötöttségek a foglalkozások megválasztásában.

A kognitív fejlődéselmélet azt mondja ki, hogy a nemi identitás döntő szerepet játszik a nemhez igazodásban. Vagyis az a motívum, hogy saját nemi identitásának megfelelően viselkedjék – és nem az, hogy külső jutalmat kapjon –, készteti a gyerekeket arra, hogy nemüknek megfelelően viselkedjenek. Önként vállalják a feladatot, hogy magukat és kortársaikat is nemükhöz igazítsák. A gyerekek a nemüknek megfelelő viselkedést erkölcsi követelménynek tekintik, és büntetést kívánnak azoknak a gyerekeknek, akik eltérnek a nemüknek megfelelő viselkedéstől. A nemiséma-elmélet szerint a kultúra a gyerekeket arra bátorítja, hogy a világot a nemek szemüvegén (nemi séma) keresztül nézze, így például az a gyerek, aki először megy bölcsődébe, olyan játékot válasszon, ami a nemének megfelel. A tanárok és a szülők nem közvetlenül tanítják a nemi sémákat, a „lecke a kultúra mindennapjainak gyakorlatában van csendben elrejtve”.

A könyv egy olyan példát említ, amelynek során egy tanár egyenlően kívánja a két nemhez tartozó gyerekeket kezelni. Ennek megfelelően a fiúkat és a lányokat váltogatva állítja a sorba az ivókútnál. A tanár úgy véli, megtanítja a gyerekeket a nemek egyenlőségének fontosságára, de közben nem veszi észre, hogy akaratlanul a nem fontosságát is elsajátíttatja velük. A diákok ugyanis megtanulják, hogy mindegy, hogy egy tevékenység láthatóan nem kapcsolódik egyik nemhez sem, a férfi-nő különbséget akkor is figyelembe kell venni. A gyerekek képesek lesznek a nem szemüvegét magukra is vonatkoztatni, ezért énképüket ennek megfelelően fiússáguk és lányosságuk köré szervezik.

A könyv hangsúlyozza, hogy még a különböző nyelvek személyes névmásainak megtanulása is a nem szemüvegének használatát követeli (kivéve a magyart, amelynek nyelvtani szerkezete semmiféle különbséget nem tesz a nemek között, amit kutatók a magyar nyelv ősi, a matriarchátus korából származó eredetével magyaráznak).

A kormány tavaly kiadott rendeletével tulajdonképpen azt akarja elérni, hogy a nemi sémák eltűnjenek, vagyis a magyar kultúra és oktatás ne befolyásolja a gyermekek nemi identitásának kialakulását. Ez a gondolkodásmód nem más, mint az úgynevezett genderideológia, aminek fogalmát sokan először hallják, és nem is sejtik, hogy ez a nézet milyen rohamosan terjed a világban, és milyen sunyi módon férkőzik be az állami intézményekbe, iskolákba és óvodákba Magyarországon is.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján az „esélyegyenlőség” fülre kattintva egyből beletekinthetünk a Gender Intézet tevékenységébe, valamint a gender mainstreaming kézikönyvbe. Ebben leírják, hogy az Európai Bizottság 2000-ben akcióprogramot hirdetett a nemek közötti egyenlőségről, a „férfiak szerepe a nők és férfiak esélyegyenlőségének elősegítésében, a szülői, ezen belül az apaszerep új értelmezése a munka, a karrier és a magánélet összeegyeztetésében” témakörben. Hozzáteszik, hogy a minisztérium a program megvalósítása során az európai keretstratégia három területén szeretne előrelépést elérni, ezek közül az egyik a hagyományos, megrögzült nemi szerepek és sztereotípiák oldása és átalakítása.

XVI. Benedek pápa évzáró beszédében hívta föl a figyelmet erre az ideológiára, mert szerinte az súlyosan veszélyezteti az emberi természetet, a házasságot és családot.

Eredetileg a „gender” fogalmat az angol nyelvben a társadalmi nem biológiai nemtől való megkülönböztetésére használták, amely mögé olyan pozitív kezdeményezések sorakoznak, amelyek a nők egyenjogúságáért vagy a homoszexuális hajlamú emberek hátrányos megkülönböztetése ellen küzdenek. Ám idővel a szélsőséges gender-feministák, a melegszervezetek és az úgynevezett gendermainstreaming ideológusok eltorzították a fogalmat, és egy olyan mozgalmat kezdek el képviselni gender-ideológia néven, ami egy teljesen új ember- és társadalomképet szeretne kialakítani. A gender mainstreaming szerint a nem a társadalom terméke, és az ember pénisztől és vulvától függetlenül semleges lénynek születik, csupán a család és társadalom elvárásai nevelik őt férfivá és nővé. Az emberek alapvető joga és képessége, hogy maguk határozzák meg nemüket, szexuális kapcsolataik formáját. Az utódok létrehozatalának pedig nem egyetlen útja a hagyományos házasság. A gender-ideológia kimondja, a nemek közötti egyenlőség elérésének feltétele a férfi és női nem, illetve a házasság és család megszüntetése.

Tomka Ferenc világít rá egy tanulmányában bővebben a gender-ideológia szörnyűségeire. A gender szerint az anyaság rabszolgává teszi a nőket, megakadályozza szakmai és társadalmi kibontakozásukat, ezért biztosítani kell, hogy az anya hamar megszabadulhasson a gyermek és a család okozta terhektől, ennek érdekében például meg kell rövidíteni a gyest és a gyedet. Az ideológia további célja a nemek teljes átstrukturálása, vagy is, hogy ne két nem létezzen, hanem hat, így ne férfiakról és nőkről beszéljünk, hanem heteroszexuális és homoszexuális nőkről, heteroszexuális és homoszexuális férfiakról, valamint biszexuálisokról és transzvesztitákról.

A gender-ideológia képviselői először az ENSZ által 1995-ben Pekingben megrendezett női világkonferencián kaptak nagyobb nyilvánosságot. A találkozó dokumentumából kiiktatták az apa, anya, feleség, férj kifejezéseket, mert ezek túlhaladott, konzervatív nézeteket sugallnak. A nem fogalmát kicserélték a genderre, amely semmilyen nemhez nem kötődik, és tetszés szerint megváltoztatható. A konferencián használták először a homofób, illetve heteroszexista kifejezést azokra az emberekre, akik nem értenek egyet a nemek átstrukturálásával. 1995-ben az ENSZ, 1996-ban pedig az Európai Unió is elkötelezte magát a gender mainstreaming elmélet mellett.

Tomka leírja, 2008. február 13-án az EU szabályozta, hogy a munkatársak ne használjanak nemekre utaló kifejezést, például a tanárnő vagy tanár helyett mondjanak tanerőt, nehogy sértő legyen a kifejezés azokra, akik sem férfinak, sem nőnek nem érzik magukat.

2008. szeptember 3-án az Európai Parlament olyan döntést hozott, hogy a tankönyvekből, számítógépes játékokból, marketingből, plakátokról száműzni kell a sztereotip férfi és női magatartásformák megjelenítését, tehát ne a nő varrjon, főzzön a képen, hanem a férfi, s ne a férfi vezesse a motort, hanem a nő. Több kötelező iskolai tárgy részévé tették a gender mainstreaming elméletet, Angliában például egyes iskolákban megtiltották, hogy használják az apa vagy anya szavakat, mert ez diszkriminatív. Sok óvodában bevezették, hogy a fiúkat lányos, a lányokat fiús játékokra tanítsák, hogy így nemi identitásukat kiegyensúlyozottá tegyék.

„Németországban kiemelkedő a folyamat. Berlin, München, Hamburg városokban például tanácsadófüzetet adtak ki középiskolai pedagógusok számára leszbikus és meleg életformák átadásának módjáról, hogy miként lehet ezeket vonzóvá tenni biológia, etika, történelem, társadalmi ismeretek vagy akár nyelvi órákon” – írja a tanulmány. Tomka a legmegdöbbentőbb adatként közli, a Német Családügyi Minisztérium alá rendelt Egészségügyi Felvilágosító Központ kiadott egy brosúrát 1-3 és 4-6 éves gyermekek szülei számára. Az első elemzi, milyen jelentős a kisgyermekek számára a simogatás, és felszólítja a szülőket, hogy rendszeresen simogassák, csókolgassák gyermekeik nemi szerveit. Nyúljanak bele a lányok hüvelyébe és simogassák azt, így irányítsák őket a gyönyörszerzés ilyen formái felé.

A második – sok egyéb hasonló ötlet között – kijelenti, jó, ha a gyermek már kisgyermekkorban megtanulja az önkielégítést, valamint ha megtanulja azt, hogy a szülők nem csak a heteroszexuális kapcsolatot tartják normálisnak. A témával szinkronban jelentek meg játékos és énekes füzetek is gyermekek számára, amelyek segítséget nyújtanak, hogy a nemi testrészekről énekelhessenek.

Magyarországon is egyre jobban befészkeli magát számos területre a gender-ideológia, 2009 januárjában a volt szocialista országok közül hazánkban alakult meg először az UNIFEMért Magyar Nemzeti Bizottság, amelynek első konferenciája a nők és férfiak esélyegyenlőségén alapuló költségvetés külföldi tapasztalatairól és magyarországi adaptációjának lehetőségeiről szólt. A konferenciát Dobrev Klára, az egyesület elnöke, Gyurcsány Ferenc felesége nyitotta meg. A rendezvényen elhangzott, hogy Magyarországon elengedhetetlen a gender szakértelem fejlesztése és kiterjesztése az államigazgatásban, annak érdekében, hogy a nők és férfiak társadalmi egyenlősége megvalósuljon az élet valamennyi területén.

A nemi sztereotípiák erősítésének elkerülésével a jövőben az óvodásoknak felolvasott mesében nem apának és anyának, hanem egyes és kettes szülőnek kell hívni a szüleit, és ha a kislány túl sokat babázik vagy mindig szoknyában jár masnival a hajában, rá kell szólni, hogy ez nem helyes.

A magyar óvodáknak nyár végéig kellene elkészíteniük az új programot a módosított kormányrendeletnek megfelelően, de a legtöbb intézmény, ha egyelőre nem is hivatalosan, de tiltakozik ellene. Egyetlen esély maradt óvónők és szülők számára: a remény, hogy az új kormány véget vet ennek az embertelen gyakorlatnak, amely a hanyatló Róma perverzitását is felülmúlja.