Részlet a Föltámadási szertartásból

Krisztus Istenünk dicsőséges és üdvösséget szerző föltámadásának szent és tündöklő napjára:

Adj áldást, Uram!

Aki istenfélő és istenszerető, örüljön ennek a szép és derűs ünnepségnek! Aki értelmes szolga, menjen be örvendezéssel Ura örömébe! Aki böjtöléssel fáradozott, élvezze most fizetségét! Aki az első órától munkálkodott, vegye el ma igazságos bérét! Aki a harmadik óra után érkezett, ünnepeljen hálaadással! Aki a hatodik óra után jött, ne ingadozzék, mert semmivel nem károsodik! Aki a kilencedikig késlekedett, habozás nélkül álljon elő! Sőt még aki csak a tizenegyedik órára érkezett meg, az se féljen késlekedése miatt, mert bőkezű az Uralkodó, és az utolsót éppen úgy elfogadja, mint az elsőt! A tizenegy órakor érkezőt éppen úgy megpihenteti, mint az első órától munkálkodót. A későn jövőnek megkegyelmez, az elsőt pedig megtiszteli. Ennek ad, de amazt is megajándékozza. A cselekedeteket elfogadja, és a szándékot becsüli; a tettet értékeli, az elhatározást dicséri. Mindnyájan lépjetek be az Úr örömébe, elsők és későbbiek, élvezzétek jutalmatokat!

Gazdagok és szegények, együtt örvendjetek! Mértékletesek és könnyelműek, becsüljétek meg ezt a napot! Böjtölők és nem böjtölők, vigadjatok ma! Az asztal telis-tele van, egyetek róla mindnyájan! A hízlalt borjúból bőven van, senki ne menjen hát el éhesen! Élvezzétek mindannyian a hit lakomáját! Részesüljetek mindnyájan a jóság bőségéből!

Senki ne siránkozzon a szegénysége miatt, hiszen feltűnt a közös országunk! Ne keseregjen senki bűnei miatt, mert fölragyogott a sírból a bocsánat! Ne féljen senki a haláltól, mert megszabadított minket az Üdvözítő halála! Amikor annak hatalma alá került, összetörte a halál erejét. Leszállt az alvilágba, és kifosztotta az alvilágot. Keserűséget okozott neki, amikor megízleltette vele a testét. Ezt előre jelezte Izajás, mikor e szavakkal kiáltott fel: „Az alvilág elkeseredett, amikor veled odalenn találkozott”. Elkeseredett, mert vereséget szenvedett. Elkeseredett, mert szégyenben maradt. Elkeseredett, mert halálos sebet kapott. Elkeseredett, mert megsemmisült. Elkeseredett, mert fogságba esett. Testet ejtett zsákmányul, és Istennel találkozott. Földet ragadott meg, és éggel találkozott. Zsákmányul ejtette azt, amit látott, és elbukott azáltal, amit nem látott. „Halál, hol a te fullánkod? Alvilág, hol a te győzelmed?”

Föltámadt Krisztus, és te elbuktál. Föltámadt Krisztus, és lebuktak a gonosz lelkek. Föltámadt Krisztus, és örvendeznek az angyalok. Föltámadt Krisztus, és már diadalmaskodik az élet. Föltámadt Krisztus, és nincs már halál a sírnál. Föltámadt Krisztus halottaiból, és elsőszülött lett a halottak közül. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.