A szent nagyhétfőn a boldogságos és szépséges Józsefre illetve az Úr által megátkozott és kiszáradt fügefára emlékezünk.
Verssorok Józsefről:
A tisztaságos József igazságos kormányzó és gabonaosztó volt, a jóság kincstárosa.
Verssorok a kiszáradt fügefáról:
A lelki gyümölcsök nélküli zsidó zsinagógát jelképezi Jézus,
amikor a terméketlen fügefát átkával kiszárítja: Kerüljük el az ilyen sorsot!
A mai napon kezdődik Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése. Előképé mindenekelőtt József. Ő Jákob pátriárkának az utolsó fiai közül való volt. s Rácheltől született. Testvérei álombéli látomásai miatt megirigyelték. Először is egy gödörbe rejtették el, s apját is becsapták a véres köntösével, mintha egy vadállat tépte volna szét. Aztán harminc ezüstért elárusították az izmaelitáknak, akik aztán maguk is eladták Putifámak, az egyiptomi fáraó udvari tisztjének. A ház úrnője pedig őrült módon megharagudott a józan életű ifjúra, mert bűnbe akarta vinni, az ifjú viszont ruházatát is otthagyva elmenekült. Erre az asszony megrágalmazta őt férjénél, s így József megbilincselve a börtönbe került.
Mivel azonban meg tudta fejteni az álmokat, kiszabadult onnan: mert elvitték az uralkodó színe elé, aki aztán egész Egyiptom főemberévé tette őt. Később aztán testvéreinek is adott gabonát, s ezzel feltárta magát előttük is. Egész életét igen jól intézve Egyiptomban halt meg, s több más erénye fölött még különösen is nagy megbecsülésre tett szert tisztasága révén. Krisztus előképe tehát, mert Krisztusra is a saját zsidó népe lett irigy, és tanítványa őt is harminc ezüstpénzért adta el. Őt is sötét és homályos verembe vagyis a sírba helyezték, majd pedig onnan magától került ki, s uralkodik egész Egyiptom vagyis mindenféle bűn fölött. Bennünket pedig emberszerető módon titkos gabonaosztással vált meg: minthogy önmagát adta értünk, mennyei kenyérrel, vagyis saját életadó testével táplál bennünket. Tehát ilyen alapon ünnepeljük most a szépséges Józsefet.
Aztán a kiszáradt fügefára is most emlékezünk, mivel Szent Máté és Márk evangélisták a virágvasárnapi elbeszélés után számolnak be róla. Márk a következőképpen: „Másnap Betániából jövet megéhezett. Látott messziről egy zöldellő fügefát, és elindult feléje, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem volt a fügeérés ideje. Ekkor így szólt: Senki ne egyék rólad gyümölcsöt soha többé!” Máté pedig így említi: „Reggel a városba visszatérve megéhezett. Látott az út mellett egy fügefát. Odament hozzá, de csak leveleket talált rajta. Erre így szólt: Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé! És a fügefa tüstént el is száradt.”
A fügefa talán a zsidók gyülekezetét jelezheti, amelyen az Üdvözítő nem talált megfelelő gyümölcsöt, hanem csak a törvény árnyas lombját, így aztán ezt is elvette tőlük, mivel ilyen fölöslegesen működött. Ma pedig valaki azt kérdezi: „Miért is száradt ki az átok hatására ez a lélek nélküli fa, hiszen nem követett el semmilyen vétket?”, tudja meg, hogy a zsidók, amikor látták, hogy Krisztus mindenkivel csak jót tesz, és senkinek nem okozott semmilyen bántódást sem, úgy gondolták, hogy neki csak jótéteményre van ereje, rosszra pedig nem. Az emberszerető Uralkodó pedig nem akarta embereken megmutatni azt, hogy ilyenre is képes. Ezért, hogy meggyőzze ezt a hálátlan népségei arról, hogy igenis van hatalma, amely még büntetésre is képes, jóvoltából úgy intézte, hogy csak a lélek és érzékelés nélküli természetet büntette így. Egyúttal eljutott hozzánk egy kimondhatatlan értelmezésmód is bizonyos öreg bölcsektől, ahogy például Peluziumi Izidor mondja: hogy ez az engedetlenség fája volt, amelynek a levelével aztán betakarták magukat a bűnbeesett ősszülők. Ezért átkozta meg hál az emberszerető Krisztus, mivel akkor ez nem kapott büntetést: eszerint tehát a bűn miatt nem hozhatott többé gyümölcsöt. Az pedig, hogy a bűn hasonló a fügéhez, nyilvánvaló, hiszen gyönyört kellő édessége a bűnhöz való tapadási érzékelteti, a keserű utóíze pedig a lelkiismeret beszennyeződését. Mindenesetre az atyák a fügefáról szóló példabeszédet a töredelmes bánat fölkeltésére tették erre a napra, akárcsak József emlékét is, azért, hogy Krisztus előképe legyen itt. Fügefa minden lélek, amely lelki gyümölcsökben nem részes. Ezen a fügefán reggel, azaz a jelen élet után nem talált felüdülést az Úr: ezért átkozta meg azt és az örök tűzre küldte. Azóta is mint valami kiszárított oszlop áll, megrémítve azokat, akik nem termik meg az erények megfelelő gyümölcseit.
A szépséges József imái által, Krisztus Istenünk, könyörülj rajtunk! Ámen.