Ki szavával alkotta a földet, földi szamáron ül, s keresi az embereket, hogy feloldozza őket az esztelenségtől.

Lázárnak halottaiból való föltámasztása után azok közül, akik öt látták, sokan hittek Krisztusban. Így megerősödött a zsidók zsinagógájának ítélete is, hogy Krisztust is és Lázárt is halálra kell juttatni. Jézus ekkor elvonul előlük, s így teret ad a gonoszságnak. A zsidók pedig arra törekedtek, hogy húsvét ünnepére öljék meg őt. Miután pedig már többször is alkalom nyílt volna a menekülésre, Jézus hat nappal húsvét előtt Betániába jött, ahol Lázár meghalt. Ott az étkezésen vele együtt evett Lázár is. Testvére, Mária pedig drága kenetet öntött Krisztus lábára.

Másnap aztán elküldte tanítványait, hogy hozzák el neki a szamarat és a vemhét, így aztán akinek királyi trónja az ég, az szamárháton vonult  be Jeruzsálembe. A zsidó gyerekek leterítették elé ruháikat, és pálmaágakat szórlak eléje. Mások pedig ezeket kezükben lengetve kiáltoztak: „Hozsanna. Dávid fia! Áldott, aki az Úr nevében jő, Izrael királya!” Ez azért történt így, mert nyelvüket a legszentebb Lélek indította Krisztus dicséretére és magasztalására. Az ágak lengetésével az ő halál fölötti győzelmét nyilvánították ki. (A zsidók a zsenge ágakat hívták barkáknak.) Akkoriban ugyanis még szokásban volt az, hogy a harcokból vagy háborúkból győztesen hazatérőket ilyen ágakat lengetve diadalmenetben hordozták körül.

A szamár a jövendölés értelmében bennünket jelképezett, akik a pogány nemzetekből származtunk. Mert amikor Krisztus felült rá, akkor győztesnek és a föld diadalmas királyának nevezték. Erről az ünnepről mondta hajdan Zakariás próféta: „Örvendj nagyon. Sión leánya, mert bevonul hozzád királyod szelíden, és szamárháton ül, fiatal szamárvemhén.” Dávid maga is így szólt a gyermekekről: „Kisdedek és csecsemők szájával hirdetem dicséretedet.” Miután pedig Krisztus bevonult a városba, az evangélium szerint mozgásba jött egész Jeruzsálem, és a főpapok felizgatták a tömeget, mert már meg akarták őt ölelni. Ö azonban még rejtekben maradt, és amikor megjelent, példabeszédekben szólt hozzájuk.

Krisztus Istenünk, a te kimondhatatlan jóindulatoddal tégy bennün­ket értelmetlen szenvedélyeink legyőzőivé, és méltass minket arra, hogy megláthassuk a halál fölött aratott ragyogó győzelmedet, aztán pedig fényes és életadó feltámadásodat, és könyörülj rajtunk!