Lázár zsidó származású volt, feltehetőleg farizeus körbe tartozott, és úgy tűnik, hogy Simon farizeus fia lehetett, aki betániai volt. Amikor pedig Urunk Jézus Krisztus emberi nemünk üdvösségért e földön tartózkodott, akkor barátja lett. Krisztus ugyanis gyakran elbeszélgetett Simonnal, úgyhogy még a halálból való feltámadására is előre utalt nála, és a házába gyakran betért, tehát Lázárral is közelebbi baráti kapcsolatba kerülhetett. Sőt nem csak vele. hanem két nővérével. Mártával és Máriával is. Aztán közeledett már az üdvözítő szenvedés ideje, és még a föltámadás titkáról az apostolokat pontosabban is meg kellett győzni. Jézus még a Jordán vidékén tartózkodott ekkor, de már korábban föltámasztotta Jairus leányát és az özvegyasszony fiát. S egyszer csak barátja, Lázár, súlyos beteg lett és meg is halt. Jézus még a távolból megmondta tanítványainak: „Lázár, a mi barátunk elaludt...” Aztán kis idő múlva így mondta: „Lázár meghalt”. Ekkor mivel már jelzést kapott a nővérektől, a Jordántól eltávolodva Betániába jött. Betánia egyébként csak mintegy tizenöt stádiumnyira van. Ott aztán elébe siettek Lázár nővérei, s azt mondták: „Uram. ha itt lettél volna, nem halt volna meg a bátyánk. De most is, ha akarod, föltámaszthatod őt, hiszen képes vagy erre. Jézus pedig megkérdezte a tömeget: „Hová tettétek őt?” S mindenki tüstént a sír felé tartott. Miután a követ elvették. Márta azt mondta:  „Uram, már szaga van, mert negyednapos.” Jézus pedig imádkozott, és a halott fölött könnyeket hullatva nagy szóval felkiáltott: „Lázár, jöjj ki!”. A halott azonnal kijött, és feloldozva ment haza. Ez a különös csoda irigységre indította a zsidókat. Krisztus ellen felbőszültek, s erre Jézus újra kitért előlük és elment. A főpapok már azon gondolkodtak, hogy Lázárt is megölik, mivel akik látták, azok közül sokan Krisztushoz csatlakoztak. Lázár pedig erről értesülve Ciprus szigetére menekült. Mivel ott tartózkodott, később az apostolok az ottani Küten város főpapjává tették. S miután helyesen és istenszerető módon élt, föltámasztása után harminc évvel halt meg újra. Ott temették el, és sok csoda történt. Azt mondják egyébként, hogy föltámasztása után semmit nem evett az édes frissítő ételeken kívül. Omoforját pedig állítólag Isten tisztaságos Anyja saját kezével készítette, s úgy ajándékozta neki. Szent és tiszteletreméltó ereklyéit pedig Bölcs Leó császár isteni látomás folytán elvitette onnan, s a szent tiszteletére felépített konstantinápolyi templomában helyezte el ünnepélyesen jobbra a szent oltárasztallal szemközti falnál, ahol mostanáig megvannak szent ereklyéi, valami kifejezhetetlen jó illatot árasztva. S hogy feltámasztásának megünneplésére miért éppen a mai napot rendelték el szent és isteni ihletésű atyáink? Mert ők illetve már a szent apostolok a 40 napos böjt utáni megtisztulás után akartak Urunk Jézus Krisztus szent szenvedéseire emlékezni, épp ezt a csodát tekintették a zsidók Krisztus elleni esztelenség kiváltójának. Ezért helyezték a mai napra ezt a természetfeletti csodát. Ezt csak egyedül János evangélista írta le. A többi evangélista azért hagyta ki ezt, mert még akkor Lázár élt. és mindenki láthatta. Egyébként más dolgot is megírt így ez az evangélium: Krisztus kezdetnélküli születéséről például mások nem tettek említést. Hiszen ennek éppen az volt a kitűzött célja, hogy elhitesse azt, hogy Krisztus az Isten Fia, Isten volt, és hogy feltámadt, és a halottak is fel fognak támadni. Ezt Lázár története alapján könnyebb elhinni. Lázár egyébként semmit sem mondott arról, ami az alvilágban volt. Vagy azért, mert ő nem láthatta egészen, hogy mi van ott, vagy, mert miután látta, azt a parancsot kapta, hogy hallgasson ezekről. Ettől kezdve egyébként minden elhunytat Lázárnak hívnak. A ravatalt, ruhákat szintén „fazorómónak”, Lázár-ruháknak nevezik, arra utalva, ami az első Lázár emlékére történik. Ha ő Krisztus szavára fölkelt és újjáéledt, akkor az is, aki meghalt, a végső harsonaszóra örök életre fog föltámadni.

Barátodnak, Lázárnak imái által, Krisztus Istenünk, könyörülj rajtunk! Ámen.