Adj módot, Jézusunk, töredelmes bűnbánatra mindazoknak, akik most a nagy kánont éneklik neked!

Ezt a kánont, amely valóban az összes közül is a legnagyobb, igen nagy hozzáértéssel állította össze és írta meg a szentek között élő András atyánk, Kréta főpüspöke, akit „Jeruzsálemi”-nek is szoktak nevezni. Egyébként Damaszkuszból származott, de elemi iskoláit befejezve tizennégy éves korában az egyetemes ismeretek elsajátítása végett Jeruzsálembe került, ahol aztán szerzetes lett. Szent és Istennek tetsző módon élt, zavartalan nyugalomban, s közben sok hasznos művet hagyott Isten egyházára: szentbeszédeket és kánonokat, főként a szentek dicsőítésére. Több más műve mellett ő állította össze ezt a Nagy Kánont is, végtelen nagy töredelemmel.

Az Ószövetség és Újszövetség legtöbb történetét gyűjtötte itt egybe és alkalmazta egyetlen dallamra, Ádámtól kezdve egészen Krisztus mennybemeneteléig és az apostolok igehirdetéséig. Ezzel minden lelket arra indít, hogy lehetőleg a történelem helyes példaképeit kövesse és utánozza, a rosszakat pedig kerülje, s bűnbánat és könnyes bűnvallomás révén Istenhez törekedjen az ő tetszése szerint eljutni. Egyébként a kánon annyira szépen és gyönyörűen folyik, hogy még a legkeményebb lelket is képes meglágyítani és a jó útra indítani, hogyha tényleg töredelmes szívvel és megfelelő figyelemmel végzik el. Egyébként akkor állította össze ezt a költemé­nyét, amikor nagy Szofróniosz jeruzsálemi pátriárka már megírta Egyiptomi Mária élettörténetét; hiszen az is végtelen nagy töredelmességet feltételez és jelentős bíztatást ad az elesetteknek és vétkeseknek, amennyiben hajlandók felhagyni a gonoszságukkal.

Annak pedig, hogy ezt épp ma kell énekelni és fölolvasni, ez lehet a magyarázata: Mivel a nagyböjt már a vége felé közeledik, nehogy az ellustult emberek aztán közönyössé váljanak a lelki küzdelem iránt, és teljesen elveszítsék a józanságukat. Szent András úgy járt el a Nagy Kánon történeteivel, mint egy edző: a nagy emberek erényeit és a gonoszak eltorzulásait felsorolva derekasan felkészíti a küzdőket, és még hősiesebbé teszi őket a küzdelemben. Szent Szofróniosz pedig a csodálatos beszédével maga is tisztaságra int, és Isten felé indít el, nem engedve azt, hogy bárki is visszaessen vagy elcsüggedjen, még akkor sem, ha eddig a bűnök rabja volt. Mert az Egyiptomi Máriáról szóló elbeszélés mindazokat rá tudja hangolni Isten végtelen emberszeretetére és együttérzésére, akik egyszer teljes szívükből elhatározták, hogy nem térnek vissza többé első vétkeikhez.

Ismét mások talán olyan elméletet is fölvethetnek, amely szerint a Nagy Kánont azért olvassuk éppen most, mert a szerzője ennyire termékeny volt, s ilyen nagyszerűen szerkesztette azokat egybe. Hiszen a többi körülbelül harminc tropárt tartalmazó kánonnal szemben ebben kétszázötven tropár van, amelyek külön-külön is végtelen nagy gyönyörűséget jelentenek. Ugyanakkor ez a Nagy Kánon összhangban és illő módon lett összerakva, s azért került a nagyböjt idejére, mert igen nagy töredelmességre késztet.

Ezt a nagyszerű és legnagyobb kánont tehát a szentéletű Máriáról szóló beszéddel együtt Szent András atyánk hozta el elsőként Konstantinápolyija, amikor Jeruzsálemi Tivadar pátriárka által a hatodik egyetemes zsinatra küldetve az ottaniaknak segítségére sietett. Akkor ő nemesen küzdött a monotheléták ellen, majd még a városban maradva Konstantinápoly egyházi rendjébe lett fölvéve: diakónus, majd pedig árvagondozó volt, majd nemsokára Kréta főpapja lett, végül pedig valahol a közelben, Mütiléné Hierisszosz nevű részén költözött át az Úrhoz, miután már bőséges időt töltött főpapi székében.

Szent András imái által irgalmazz nekünk, Istenünk, és könyörülj raj­tunk!