Miután közösen elénekeltük a nemzeti himnuszunkat, felhangzott a Nemzeti Dal, a márciusi ifjak követeléseit tartalmaz 12 pont, halhattunk egy magyarságról szóló szép éneket és Reményik Sándor: „Eredj, ha tudsz” című verse. Az ünnepi beszédet Budai Erzsébet, az egyházközségi képviselőtestület tartott. Az ünnepi szónoklatban kiemelte, hogy ma mit üzenhet számunkra ez az ünnep: „Tanulság lehet számunkra ma is, hogy csak azt tud és csak az fog segíteni, ha a kiüresedettségből, a lélekvesztettségből az egyénekre és egyéni érdekekre darabolódott tömeg visszatalál az Élő Istenhez, aki az egyénekből közösséget tud és akar formálni, Aki mindannyiunkban előhozza azt a rég elveszett érzést, jó érzést, hogy: „Szüksége van rám a közösségnek! Én is tehetek valamit az enyéimért, a körülöttem élőkért!” Ez 1848-49 üzenete. A belsőleg megtapasztalt hit cselekvésre indít. Szabadságot ad. Szabadságot: a lemondó, a reményvesztett, a beletörődő, a csak panaszkodni tudó régi önmagunktól.” (a beszéd teljes szövege elérhető a sajószentpéteri görögkatolikus egyházközség honlapján: www.szentpeter.hu/20100314_unnepibesz_sajoszentpeter.pdf). A kis ünnepség a magyar nemzetért életüket áldozókért végzett panachidával (halotti megemlékezéssel) zárult.

A műsort Barta József, egyházközségi képviselő szervezte, a művészi darabok előadásában közreműködött Barta Józsefné, Molnár Andrásné, Pacsai Jánosné, ifj. Molnár András, továbbá Molnár Krisztián. A színvonalas megemlékezés után mindannyian megszentelt, ünnepi hangulatban térhettünk otthonainkba.