Midőn majd leülsz, mindenség Bírája, hogy megítéld a földet,

méltass engem is arra, hogy hívó szavadat halljam: „Jöjjetek!”

Ezt a mai evangéliumot isteni ihletésű atyáink amiatt iktatták be rögtön az előző két vasárnap példabeszédei után, nehogy valaki az Istennek azokban megnyilvánuló emberszeretetén vakmerően fölbátorodva hanyagul folytassa életét ilyen indoklással: „Úgyis emberszerető az Isten – tehát ha bűnre adom is a fejem, nyilván elég lehetőségem lesz még arra, hogy mindent helyrehozzak.” – Ezért ezt a rettenetes napot iktatták be ide, hogy akik ilyen hanyagul viselkednének, azok a haláltól és az azután rájuk váró szörnyű folytatástól megijedve újra csak elkezdjék az erények gyakorlását. Mert nem elegendő csak az ő emberszeretetére bízni magunkat, hanem arra is tekintettel kell lennünk, hogy ő az igazságos bíró, aki mindenkinek tettei szerint megfizet. Egyébként a már előbb átköltözött lelkeknek is meg kellett már jelenniük az Ítélő Bíró előtt.

Ez a mai ünnep mindennek a végét (s egyébként a szokásos életmódunk befejezését) is jelenti. Tudniillik a jövő vasárnapra a világ kezdetének és Ádám paradicsomból való kiűzetésének emlékét tették a szent atyák – erre pedig a mi itteni dolgainknak, sőt magának az egész világnak is a végét. Ezt nyilván azért is tették a húshagyó vasárnapra, hogy az ünnep témája által keltett félelemmel gátat szabjanak az ilyenkor szokásos féktelen kicsapongásnak és dőzsölésnek – és e helyett inkább a felebarátainkkal való együttérzésre, hívják fel a figyelmünket. Másrészt pedig azért is tehették mára mindezt, mert éppen a mohó élvezetvágy folytán kerültünk ki a paradicsomból, és emiatt kerültünk ítélet és átok alá. Ezért került tehát a mai vasárnapra ez az ünnep meg azért is, mivel a következőn már Ádám mintájára száműzöttek leszünk az Édenkertből mindaddig, amíg az értünk jövő Krisztus vissza nem vezet bennünket a paradicsomba. Aztán azért van szó most épp a második eljöveteléről, mert az első alkalommal ő testileg jött közénk, még eléggé csöndben és dicsőség nélkül – akkor viszont már természetfölötti csodákkal és ragyogó fényességben fog majd eljönni az égből, s egyúttal mégis testileg. Így mindenki fölismerheti, hogy ő ugyanaz, mint aki már előbb is eljött és megszabadította az emberi nemet, majd pedig meg fogja ítélni, hogy ki-ki helyesen őrizte-e meg a rábízott javakat. Hogy mikor lesz ez a második eljövetele, azt senki sem tudja: ezt ugyanis az Úr még apostolai elől is titokban tartotta. Mindenesetre ezt még különböző jeleknek is meg kell előzniük, ahogyan azt bizonyos szentek részletesen elmondták. Némelyek azt állítják, hogy ez az eljövetel hétezer év elteltével következik majd be. Az Úr eljövetele előtt pedig még eljön az Antikrisztus, aki – Római Szent Hippolitosz szerint – egy látszat szerint szűz, de valójában tisztátalan asszonytól fog megszületni Dán törzséből, aki Jákob egyik fia volt. Ez körüljárva igyekszik majd bosszút állni Krisztus közösségén, s olyan csodákat művel, mint amilyeneket Krisztus is művelt, sőt halottakat is támaszt fel, de mindezt – akár a születést, akár a test fölvételét, akár bármi egyebet szemfényvesztésként teszi. Az apostol is mondja, hogy akkor majd megjelenik teljhatalmában a pusztulás fia, jeleket és hamis csodákat művelve. Mindenesetre nem maga a Sátán az, aki emberré változik, ahogyan Damaszkuszi János is mondja, hanem egy paráznaságból született férfi, aki a Sátán minden hatalmát megkapja, és hirtelen újra életre kel, aztán pedig mindenki előtt szelídnek és jóságosnak látszik. Ezután pedig nagy éhínség lesz, de ő megeteti a néptömeget, sőt a Szentírást is a maga javára fordítja. Böjtölést gyakorol, úgyhogy az emberek már kényszeríteni fogják arra, hogy királyuk legyen. Leginkább a zsidó népet fogja megszeretni, és Jeruzsálemet helyre fogja állítani, templomát pedig íjra fölépíti.

Aztán hét évvel a vég előtt – Dániel jövendölése szerint – eljön majd igét hirdetni Hénok és Illés, de a nép nem fogadja el, a Zsarnok pedig foglyul ejti őket, s fejüket veszi. Akik a vallásos életet választják, azok messze elmenekülnek. Akiket viszont a hegyek között talál meg a gonosz, azokat a démonokkal gyötörteti. Mindenesetre Isten a választottaira való tekintettel megrövidíti majd ezt a hét esztendőt. Aztán pedig nagy éhínség tör ki, a világ alkotóelemei pedig elváltoznak, mivel hamarosan minden elenyészik

Ezek után jön majd el az Úr az égből fényesen, mint a villám. Előtte a szent kereszt jelenik meg, s körülötte tüzes folyam örvénylik, amely megtisztítja majd az egész földet minden szennytől. Hamarosan elfogják az Antikrisztust is szolgáival együtt, és az örök tűzre vetik őket. Az angyalok harsonaszavára pedig egyszerre majd a föld minden részéből Jeruzsálembe gyűlik össze az egész emberi nem, mivel ez a világ közepe: s ott lesznek majd fölállítva az ítélőszékek. Mindenesetre az enyészhetetlenségre átköltözöttek mindegyike a saját testével és lelkével együtt jelenik majd meg, de egyforma alakjuk lesz, mert még maguk az alkotóelemek is a legkedvezőbb formájúra változnak. Az Úr pedig egyetlen szavával elkülöníti majd az igazakat a bűnösöktől: akik jót cselekedtek, azok bejuthatnak az örök életre, a bűnösök viszont örök gyötrelemre mennek, amely soha nem fog megszűnni. Tudnunk kell azt, hogy ott Krisztus nem a böjtölést vagy a ruházat nélkül vállalt aszketikus gyakorlatokat vagy valamilyen csodákat fogja kérdezni. Ezeket is szépen figyelembe fogja venni, de sokkal inkább a legfontosabbat, az irgalmasság gyakorlását és a rászorulók együtt érző megsegítését fogja számon kérni. Hat-hat ilyen szempontot fog majd felsorolni mind az igazaknak, mind pedig a bűnösöknek: „Éheztem, és ennem adtatok. Szomjaztam, és innom adtatok. Vándor voltam, és befogadtatok; mezítelen, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Mert amit e legkisebb testvéreim közül egynek is tettetek, azt nekem tettétek.” Márpedig ezeket lehetőségeihez mérten bárki meg tudja tenni. Akkor majd megvallja minden nyelv az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

A gyötrelmek pedig, amelyeket a szent evangélium felsorol, a következők: „Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás...” „A férgük el nem pusztul és tüzük ki nem alszik...” „Vessétek őt a külső sötétségre!” Mindezt Isten egyháza így veszi tudomásul, s vallja egyrészt azt, hogy a túlvilági boldogság és a mennyország az Isten szentjeivel való együttlétet illetve az ott folytonosan áradó ragyogást jelenti; másrészt pedig hogy a kárhozat kínja a homály illetőleg mindaz, ami még az Istentől való eltávolodás következménye, ezenkívül pedig még ott van a lelkiismeret furdalás gyötrelme, hogy az oda kerültek hanyagságuk és a világi élvezeteik folytán meg lettek fosztva az isteni ragyogástól.

Krisztus Istenünk, végtelen emberszereteteddel méltass minket arra, hogy meghalljuk hívásodat, sorolj majd bennünket is a jobbod felől állók közé, és könyörülj rajtunk! Ámen.