Feltámadási tropár Vigadjanak a mennyeiek és örvendezzenek a földiek; / mert az Úr a maga jobbjával új birodalmat teremtett nékünk / és legyőzvén a halált, a holtak elseje lőn, / ki a pokol mélységéből kiszabadított minket / és a világnak gazdag kegyelmet ajándékozott.
Konták, 1. hang Midőn dicsőséggel eljössz a földre, Istenem, / s mindenki félelmében remegni fog, / midőn a tűzfolyam megered ítélőszéked előtt, / a könyvek megnyittatnak, s a titkok nyilvánosságra hozatnak; / akkor ments meg engem a kiolthatatlan tűztől / és méltass, hogy jobbodon álljak, / legigazságosabb Bíránk!
Istenszülői ének A Szűz ma jelen van az Úr hajlékában, / és a mennyei karokkal láthatatlanul imádkozik érettünk Istennek. / Az angyalok a főpapokkal leborulnak, / az apostolok a prófétákkal dicsőítő éneket zengenek: / mert az Istenszülő esedezik érettünk / az örökkévaló Istenhez.
Prokimen, 3. hang Nagy a mi Urunk, Istenünk, és nagy az ő ereje, és bölcsességének nincsen száma. (Zsolt 146, 5)
Apostoli szakasz (1Kor 8,8-9,2) Atyámfiai! Az étel nem tesz minket kedvesebbé Isten előtt; ha nem eszünk, nem fogunk hiányt szenvedni, s ha eszünk, nem fogunk bővelkedni. Vigyázzatok azonban, hogy ez a ti szabadságotok ne legyen valamiképpen a gyengék botránkozására. Mert ha valaki azt, akinek ismerete van, a bálványtemplomban látja az asztalnál, nemde az ő lelkiismerete, mert gyönge, felbátorodik a bálványhús evésére? Így a te ismereted miatt elvész gyönge testvéred, akiért Krisztus meghalt! Amikor azonban testvéreitek ellen így vétkeztek és megsértitek az ő gyönge lelkiismeretüket, Krisztus ellen vétkeztek. Ezért ha étel botránkoztatja meg testvéremet, inkább nem eszem húst sohasem, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam. Nem vagyok-e szabad? Nem vagyok-e apostol? Nem láttam-e Jézust, a mi Urunkat? Nem az én művem vagytok-e ti az Úrban? Ha másoknak nem is volnék apostola, de nektek bizony az vagyok; mert az én apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban.
Evangéliumi szakasz (Mt 25,31-46) Mondá az Úr: Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”

A legnagyobb bolond (Mese - nem csak gyermekeknek)

Egy régi történet olyan királyról szól, aki a kor szokásának megfelelően udvari bolondot tartott. Az ilyen bolondnak joga volt ahhoz, hogy megmondja az igazságot a királyoknak és a hercegeknek, még akkor is, ha az keserű volt. Ha ugyanis az igazság keserű volt, akkor egyszerűen csak annyit fűztek hozzá: ,,Hiszen ő bolond!''  Egyszer a király olyan ezüst bolondpálcát adott bolondjának, amelynek végén arany harangocska hintázott. Majd ezt mondta:

- Az biztos, hogy te vagy a legnagyobb bolond, aki csak létezik a világon. De ha egyszer mégis találkozol olyan emberrel, aki még nálad is nagyobb bolond, add tovább neki ezt a pálcát.

A bolond éveken át hordozta magával a pálcát. Egy napon azután megtudta, hogy haldoklik a király. Csendesen bement a betegszobába és így szólt:

- Király, hallom, nagy útra akarsz indulni.

- Nem akarok - válaszolt a király -, hanem kell!

- Bizonyára hamarosan visszatérsz.

- Nem - sóhajtott a király. - Abból az országból, ahová én utazom, nincs visszatérés.

- No, akkor viszont bizonyára régen előkészítetted az utazást. Remélem, gondoskodtál arról, hogy abban az országban, ahonnan nincs visszatérés, királyi módon fogadjanak. A király a fejét rázta.

- Ezt elmulasztottam. Sosem volt időm arra, hogy előkészítsem ezt az utazást.

- Ó, akkor te valószínűleg nem tudtad, hogy majd egyszer el kell indulnod erre az útra!

- Már régóta tudtam. De - mint mondtam -, sosem volt időm, hogy megtegyem a helyes előkészületeket.

A bolond ekkor csendesen letette pálcáját a király ágyára és így szólt:

- Azt parancsoltad nekem, hogy annak adjam tovább ezt a pálcát, aki még nálam is nagyobb bolond. Király, fogd a pálcát! Te tudtad, hogy át kell menned az örökkévalóságba, és hogy onnan nincs visszatérés. Ennek ellenére nem törődtél azzal, hogy megnyíljanak neked az örök hajlékok. Király, te vagy a legnagyobb bolond!