Az egyházközség fennállásának méltó megünneplésére vállalkoztunk, igaz nem mi alapítottuk, nem mi „neveltük”, de mi adhatunk hálát azért, hogy itt vagyunk és hogy még mindig vagyunk. 

Korareggel ősi hagyományaink szerint a falu határában vártuk Püspök Urat. Köszöntöttük megérkezésekor és gyalogosan indultunk a templom felé a Szentliturgiára. Templomunkhoz érve meglepődtem a viszlóiak sokaságán, sok ismeretlennel is találkoztam, mert még a Dunántúlról is hazajöttek erre az ünnepre. Szentbeszédében Főpásztorunk nyomatékosította, hogy Viszlóra töltekezni jött, mert ahogy a fát nedvekkel és ásványi sókkal a hajszál gyökerek látják el, úgy a viszlóiak is nagyon sok egyházközségben vannak jelen imádságaik ereje által. Sok jeles ember származik e kicsiny faluból és a környékéről. Töltekezni jött Püspök Atya, hiszen itt minden olyan körülmény adott, amit az ember fel tud használni lelkének és testének felrázására: csend, tiszta levegő, egészséges környezet. Liturgia után a templom előtt beszélgettünk még egy kicsit, hiszen sokan csak erre az alkalomra érkeztek haza.

Közösen mentünk elfogyasztani finom ebédünket, melyre két helyszínen –a parókián és a faluházban- volt lehetőség a jelenlevők létszáma miatt. Babgulyás volt a menü, valamint a helybéli ügyes kezek édes alkotmányai és a résztvevők számát úgy tudtuk nagyjából meghatározni, hogy hány tányért kellett elmosogatni, 300-an biztosan voltunk.

Az ebédet Guszti bohóc gyermek műsora követte csöppségeink nagy örömére. Jó volt látni, hogy apróságaink énekelnek, táncolnak, és jól érzik magukat. Jókedvükhöz hozzá járult az ugráló vár, de nagy figyelmet igényelt tőlünk felnőttektől, hogy csak a megfelelő számú gyermek játszhatott megfelelő ideig a nézeteltérések elkerülése érdekében. A nagyobbakat a gyöngyfűzés foglalta le, szemet gyönyörködtető, kreatív alkotásaik mindenki csodálatát vonták maguk után. Délutáni műsorunk fénypontja a Csillagszemű Táncegyüttes volt. Nemzetközi hírnevük emelte ünnepségünk színvonalát, profizmusukon mindannyian csodálkoztunk és örömünket fejeztük ki ügyességükön. Az előadás közben láttam, hogy vészesen gyülekeznek a felhők, ezért módosítottunk a színhelyen és programok sorrendjén. Közösségünk kiemelkedő központjában, vagyis a templomban folytattuk tovább ünnepünket. Itt hálaadásunkul elvégeztük az Istenszülő közbenjárásáért a Paraklisz nevű imádságot, melynek fordítása szószóló, ügyvéd. Imádságunk után Kisida Professzor Úr és Fedor Főorvos Úr visszaemlékezésén keresztül együtt örültünk és sírtunk egy emberöltőnyi történelem fordulatain. Végezetül a vigadásnak is elérkezett az ideje, a szögligeti pávakör először elkápráztatott bennünket szerteágazó népzenei tudásával, majd záró akkordként vezette éjszakába nyúló nótázásunkat kifulladásig.

Köszönettel tartozunk Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Önkormányzatának a rendezvény megvalósításához nyújtott támogatásokért, egy örömteli napot szerezve ezzel egy kis közösség volt és jelenlegi lakosainak.