Ar. Szt. János liturgiája – Áldjad vagy a húsvéti antif. – Tr. ft. és rem., kont. ft., D. rem. kont., M. szokásosan – Prok., al., és áldv ft. és rem. – Ap. Tim 285. (1Tim 4,9-15) és Zsid 335. (Zsid 13,17-20) – Ev. Lk 94. (Lk 19,1-10) és Lk 24. (Lk 6,17-23) – Elb. vas.
Megjegyzés: Kezdődik a keresztények egységéért végzett egyetemes imahét.
Feltámadási tropár Leszálltál a magasságból irgalmas Urunk / s elfogadtad a háromnapi sírin nyugalmat; / hogy minket is megszabadíts a szenvedésektől, / ki feltámadásunk s életünk vagy, Uram dicsőség néked!
Tropár, 4. hang Erényekre nézve a buzgólkodó Illést utánozván, / az igazság ösvényein a Keresztelőt követvén, / pusztalakóvá lettél, Antal atyánk / és imáiddal a földkerekséget megszilárdítottad. / Könyörögj azért Krisztus Istenünkhöz, / hogy üdvözítse lelkünket! (Zsolozsmás könyv!)
Feltámadási konták Feltámadtál a sírból, / s a holtakkal együtt Ádámot is fölemelted, / Éva vigadoz a te föltámadásodon, / s a föld minden határai ünneplik a te fölkelésedet, / nagyirgalmú Urunk! (Zsolozsmás könyv!)
Konták, 2. hang Az élet zaját elhagyván, / csendben folytattad le életedet / mindenképen a Keresztelőt utánozván, ó Szentéletű; / azért vele együtt téged is dicsőítünk, / Szent Antal, atyáknak példaképe.
Az Istenszülőé Mint bátor hadvezérnek győzelmi éneket, / s mint megszabadítónknak minden rossztól, / hálaadó imát, zengünk néked, Istenszülő, / s ki legyőzhetetlenül hatalmas vagy, / kérünk téged, mentsd meg a te szolgáidat minden bajtól, / hogy teljes szívből énekeljük néked: / Üdvözlégy Istennek szeplőtelen jegyese. Feltámadási prokimen Tegyetek fogadást és teljesítsétek azt a mi Urunknak, Istenünknek. (Zsolt 75.)
Prokimen, 8. hang Drágalátos az Úr színe előtt az ő szenteinek halála. (Zsolt 115,6) Áldozási vers Örök emlékezetben lesz az igaz,s nem fél a gonosz hírhallástól. Alleluja! (Zsolt 111,7)
Apostoli szakasz (Pünkösd utáni 32. vasárnap 285/b szakasz 1Tim 4,9-15 és Január 17. Szentliturgián 335. szakasz Zsid 13,17-21)
Fiam Timóteus! Igaz beszéd ez, és minden hitelre méltó! Hiszen azért fáradozunk s azért szidalmaznak minket, mert remélünk az élő Istenben, aki Üdvözítője minden embernek, különösen a híveknek. Ezt parancsold, ezt tanítsd!
Senki meg ne vessen téged ifjúkorod miatt, de légy is példaképe a híveknek beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban. Amíg odamegyek, fordíts gondot a felolvasásra, az intésre és a tanításra. Ne hanyagold el a benned levő kegyelmet, amelyet a jövendölés alapján a presbiterek kézföltétele által kaptál. Ezekre a dolgokra legyen gondod, ezeknek szenteld magad, hogy haladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt.
Atyámfiai! Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik, hisz úgy őrködnek ők fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért; hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtva, mert ez nem szolgálna javatokra.
Imádkozzatok értünk, mert bízunk abban, hogy tiszta a lelkiismeretünk, mert mindenben jól akarunk eljárni. Annál inkább kérlek titeket, tegyetek így, hogy mielőbb visszakapjatok.
A békesség Istene pedig, aki a mi Urunkat, Jézus Krisztust, a juhok nagy pásztorát a halálból kivezette az örök szövetség vérében, tegyen tökéletesekké titeket minden jóban, hogy megtegyétek az ő akaratát, azt munkálva magatokban, ami előtte kedves, Jézus Krisztus által, akié a dicsőség örökkön-örökké. Amen.
Evangéliumi szakasz Pünkösd utáni 32. vasárnapon, szentliturgián Lk 19,1-10 94. szk. és Január 17. szentliturgián Lk 6,17-23 24. szk.)
Azon időben Jézus Jerikóba jött, és végigment rajta. Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”
Azon időben egy sík terepen megállt Jézus. Rengeteg tanítvány sereglett oda hozzá, s hatalmas tömeg gyűlt köré egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tíruszi és szidoni tengermellékről, hogy hallgassák, és meggyógyultak, akiket tisztátalan lelkek kínoztak. Az egész tömeg arra törekedett, hogy megérinthesse, mert erő áradt belőle, és mindenkit meggyógyított. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét és megszólalt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, hogy most éheztek, mert jól fogtok lakni. Boldogok vagytok, akik most sír-tok, mert nevetni fogtok. Boldogok vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, elvetik az Emberfia miatt. Örüljetek azokban a napokban, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben! Atyáik is így bántak a prófétákkal.
Riporter beszélget egy fiatal nővel, aki megszerzett magának egy férfit, akinek már négy gyermeke van, nem egy asszonytól. A beszélgetésből az derül ki, hogy a riporter szerint ez a hölgy nem hétköznapi valaki, hiszen volt bátorsága, hogy meghódítsa ezt a nehezen megnyerhető férfit, akivel együtt négy gyereket is bevállalt. Igazi rugalmassága és alkalmazkodóképessége végül abban mutatkozik meg, hogy a korábbi asszonyok közül is meghívott valakit egy ünnepi alkalomra, az az asszony azonban - talán kevésbé nyitott? - hallani sem akar erről. A riporter azt az érzést kelti, hogy a történet kulcsszereplője vagány, belevaló, nyitott, rugalmas, vállalkozó kedvű. Erkölcsi aggályok fel sem merülnek. Tipikus mai történet, amiben jól tükröződik, hogyan kereszteljük át a sötétséget világossággá. Izaiás így ír erről az örök emberi manipulációról: "Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség; azt állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű." (Iz. 5.20)
AJÁNLOM AZ OLDALT
