I. Antifona (Zsolt 113,1-3) Kijövén Izrael Egyiptomból, Jákob háza az idegen nép közül. Az Istenszülő imái által, Üdvözítő, üdvözíts minket!

 II. Antifona (Zsolt 114,1-2) Szeretem, mert az Úr meghallgatta könyörgésem szavát. Üdvözíts minket, Isten Fia, ki a Jordánban János által megkereszteltettél, énekelünk néked: / Alleluja, alleluja, alleluja! Bemeneti vers Jertek… ki a Jordánban…
Feltámadási tropár Megtörted kereszteddel a halált, / és a gonosztevőnek megnyitottad az édenkert ajtaját; / a kenethozó asszonyok sírását megszüntetéd, / és feltámadásodat az apostoloknak is értésökre adni megparancsolád, / Krisztus Istenünk, / ajándékozván a világnak gazdag kegyelmet.

Ünnepi tropár, 1. hang A Jordánban való kereszteltetésedkor, Urunk, / kijelentetett nekünk a Szentháromság imádtatása; / mert az Atyának szózata bizonyságot tőn rólad, / kedves Fiának nevezvén téged, / a Szentlélek pedig galamb képében megerősíté a szózat csalhatatlanságát. / Ki megjelentél és a világot megvilágosítottad, / Krisztus Istenünk, dicsőség néked!
Feltámadási konták A halál hatalma / nem tarthatja többé fogságában a halandókat, / mert Krisztus leszállván, / annak erejét összetörte s elenyésztette, / a poklot pedig rabláncra fűzvén, megkötötte. / Azért a próféták örvendeznek, lelkesülten kiáltván: / Íme, Üdvözítő jelent meg nékünk, / jertek, hívek, az örök feltámadásra.
Ünnepi konták, 4. hang Kijelentéd magadat ma a mindenségnek, / és a te orcád világossága, Uram, / jegyeztetett mireánk, / kik önérzettel dicsőítünk téged, mondván: / Leszállottál és megjelentél nekünk, / ó megközelíthetetlen világosság!
Feltámadási prokimen
Az Úr erőt ad az ő népének; az Úr megáldja népét békességben. (Zsolt 28.)
Apostoli szakasz (Ef 4,7-13)
Atyámfiai! A kegyelmet mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta. Ezért mondja az Írás:
„Felment a magasba, foglyokat vitt magával,
s ajándékokat adott az embereknek.”
Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, minthogy le is szállt a föld alsó részeire? Aki leszállt, ő az, aki felment, feljebb minden égnél, hogy betöltsön mindent.
És ő maga tett meg némelyeket apostolnak, némelyeket pedig prófétának, másokat meg evangélistának, ismét másokat pedig pásztornak és tanítónak, hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése végett, amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, melynek mértéke Krisztus teljessége.
Evangéliumi szakasz (Mt 4,12-17 8. szk.)
Azon időben amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tenger melletti Kafarnaumba költözött, Zebulun és Naftali vidékére. Így beteljesedett Izajás próféta szava: „Zebulun és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek.” Ettől fogva Jézus elkezdett tanítani. „Tartsatok bűnbánatot - hirdette -, mert közel van a mennyek országa!”
Valóban méltó helyett: Magasztald, én lelkem, a Jordánban megkeresztelt Krisztus Királyt!
IX. irmosz, 2. hang A nyelv képtelen, / hogy téged eléggé dicsérjen, / s az emberi elme gyarló, / hogy téged méltóan magasztaljon, ó Istenszülő. / De jóságos lévén, / fogadd el a mi jó szándékunkat, / mert hálás szeretetünkről meg vagy győződve, / s mivel te vagy a kereszténység pártfogója, / ezért dicsőítünk téged!
Áldozási vers Megjelent a mi üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek. Alleluja! (Tit 2,11)

Gyökössy Endre: Recept

– Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.

– Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat.

– A félretett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és – azt hiszem, így hangsúlyozta – gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de biztosan. – Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!?

– Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani.

– Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám „kislánya” legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá – rettenetes kimondani is –, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett életem miatt. De ez a gyűlölet valóban engem öl. Míg házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg. Mondja: mit tegyek?

– Mit tett eddig?

– Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.

– Mióta imádkozik ezért?

– Amióta tudom, hogy gyűlölöm.

– Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?

– Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.

– Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését? Tulajdonképpen mit várt?

– Hát, hogy szeretni tudjam.

– Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye? És az elmaradt. Így van?

– Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.

– Szeretnék valami mást is ajánlani.

– Azért jöttem.

– Érzésekre várt, de nem tett semmit. Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit. Így van?

– Igen, körülbelül így.

– Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban...

– A kereszten?

– Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket.

– De mit tegyek?

– Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és eközben imádkozzék érte, ha még tud.

– De mondtam, hogy gyűlölöm.

– Meg akar gyógyulni?

– Igen.

– Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is.

– Mit tegyek hát?

– Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?

– Kiváltanám.

– Bevenné?

– Bevenném.

– Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet. Írja?

– Írom.

– Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy aludt. Kedden: kitakarítom az ő szobáját is. Szerdán: két szelet süteményt hozok neki. – Írja csak, írja. Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt – csak őt – beszélni. Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.

– Már évek óta nem zongorázik.

– De kérnie szabad. Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont. Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten ugyanígy vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.

– A csókot is kell?

– Igen.

– Jaj!

– Miért, jaj?

– Mert évek óta nem csókoltam meg.

– Vállalja ezt a hetet így?

– Megkísérlem.

– Isten segítse. Várom.

Nem jött. Hetekig nem jött.

De egy hétfőn, kora reggel telefonált. Sírva: – Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta: – De jó vagy mostanában hozzám. – Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.

Aztán hozzátette: – Adja másnak is oda ezt a receptet!

Tessék.