Feltámadási tropár A föltámadás örvendetes hírét, / az angyaltól megtudván az Úr tanítványai / és az ősi átok elvetéséről értesülvén, / az apostolok dicsekedve mondták: / Legyőzetett a halál, / föltámadt Krisztus Isten, / ajándékozván a világnak gazdag kegyelmet.
Szentatyák tropárja, 2. hang A nagy hitvallók, a három szent ifjú, / a láng hullámai között, mint harmatos üdítő helyen vigadoztak, /és Dániel próféta az oroszlánok között, / mint a juhok pásztora, bántatlanul jelent meg. / Ezek könyörgései által, Krisztus Isten, üdvözítsd a mi lelkünket!
Dec. 20-23. napjain az előünnep tropárja, 4. hang Készülődj fel, Betlehem! / Mindnyájunk számára megnyílik az Édenkert! / Ékesítsd fel magad, Efráta, / mert a barlangban az élet fája sarjad ki a Szűztől, / hiszen az ő méhe szellemi paradicsommá válik, / melyben az isteni ültetvény díszlik, / melyről, ha eszünk, élni fogunk, / s nem halunk meg, mint Ádám. / – Krisztus születik, / hogy előbb elesett képmását fölemelje.
Szentatyák kontákja, 6. hang A kézzel festett képet nem tisztelvén, / de a leírhatatlan Valóság által oltalmazván / a tűzzel való küzdelemben, ó boldogok, megdicsőültek, / és az elszenvedhetetlen lángok között állván, / az Istent segítségül hívtátok: Siess, ó irgalmas, / és mint kegyelmes jöjj a mi segítségünkre, / mert ha akarod, megteheted!
Az előünnep kontákja, 1. hang Vigadozz, Betlehem, készülj, Efráta, / mert íme, a Bárányka a nagy Pásztort méhében hordozva szülni eljön, / kit az isteni atyák látván, vigadoznak, / a gyermeket tápláló Szüzet / a pásztorokkal énekelvén.
Prokimen, 4. hang Áldott vagy, Uram, atyáink Istene, dicséretes és dicsőséges a te neved mindörökké! (Dán 3,26)
Apostoli szakasz (Zsd 11,9-10 és 11,32-40 és Kol 1,12-18) Atyámfiai! Mivel hitt, azért tartózkodott az ígéret földjén, mint idegen földön, sátrakban lakva Izsákkal és Jákobbal, az ígéretek társörököseivel; várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost, amelynek Isten az építője és alkotója.
És kit említsek még? Kifogynék az időből, ha beszélnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról, akik mivel hittek, legyőztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből, diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát; így nyerték vissza asszonyok feltámadás által halottaikat. Egyeseket kínpadra vontak, mégsem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást nyerjenek; mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is; megkövezték, szétfűrészelték, megkísértették, kardélre hányva megölték őket, szerte bujdostak juhok és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva. Akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben.
És mindezek, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem nyerték el az ígéretet, mert Isten valami jobbat rendelt számunkra, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre.
Atyámfiai! Örömmel adjatok hálát az Atyának,
aki méltókká tett titeket arra, hogy részetek legyen a szentek sorsában a világosságban;
Ő kiragadott minket a sötétség hatalmából,
s áthelyezett szeretett Fiának az országába.
Benne van a megváltásunk,
a bűnök bocsánata.
Ő a láthatatlan Isten képmása,
minden teremtmény elsőszülöttje,
mert benne teremtetett minden az égben és a földön,
a láthatók és a láthatatlanok,
trónusok, uralmak,
fejedelemségek és hatalmasságok egyaránt.
Minden őáltala és őérette teremtetett.
Ő előbb van mindennél,
és minden őbenne áll fenn.
Ő a testnek, az egyháznak a feje;
ő a kezdet, elsőszülött a halottak közül,
hogy az övé legyen az elsőség mindenben.
Evangéliumi szakasz (Mt 1,1-25 és Lk 17,12-19) Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája. Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit. Júdának született Perec és Szerach, Támártól. Perec nemzette Hecromot, Hecrom nemzette Aramot. Aram nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Nachsont, Nachson nemzette Salmont. Salmonnak született Boász, Ráchábtól. Boásznak született Jobed, Ruttól. Jobed nemzette Izájt, Izáj nemzette Dávid királyt. Dávidnak született Salamon, Urija feleségétől. Salamon nemzette Rechabeámot, Rechabeám nemzette Abiját, Abija nemzette Azát. Aza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját. Uzija nemzette Jotámot, Jotám nemzette Acházt, Acház nemzette Hiszkiját. Hiszkija nemzette Manasszét, Manassze nemzette Amont, Amon nemzette Joziját. Jozija nemzette Jechonját és testvéreit - a Babilonba való elhurcoláskor. A Babilonba hurcolás után: Jechonja nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt. Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot. Eljakim nemzette Acort. Acor nemzette Cádokot, Cádok nemzette Achimot, Achim nemzette Eliudot. Eliud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattant, Mattan nemzette Jákobot. Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte. Így a nemzedékek száma: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Babilonba való elhurcolásig tizennégy nemzedék, és a Babilonba való elhurcolástól Krisztusig tizennégy nemzedék. Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.
Azon időben mikor Jézus az egyik faluba betért, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak és jó hangosan kérték: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Rájuk emelte tekintetét, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Út-közben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, és emelt hangon dicsőítette az Istent, s arcra borulva hálát adott neki. Ez szamariai volt. Jézus megkérdezte: „Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt? Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent?” Aztán hozzá fordult: „Állj fel és menj! A hited meggyógyított.”
Áldozási vers
Örvendjetek, igazak, az Úrban, jámborokhoz illik a dicséret! Alleluja! (Zsolt 32,1)
AJÁNLOM AZ OLDALT
