Az Egyház szándéka ezen a vasárnapon, az, hogy a Krisztus előtt élt igazakat elhozza a Karácsony örömébe, felszólítja  őket, hogy dicsőítő, isteni énekekkel készüljenek Krisztus születésére.

A liturgián felolvasott evangélium (Máté ev. teljes 1. fejezete) nyomon követi Jézus test szerinti származásának egész sorát: "Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája. Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot ...". Majd folytatódik egészen Józsefig, aki "Mária férje volt, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte".

Már sokszor hallottuk ezt a nemzetségtáblát. Az lehet a benyomásunk, hogy ez a felolvasás tisztán történelmi és dokumentációs érdekű. Mit mondhat nekünk ez a névsor, van-e ennek valami lelki fontossága? Ezen nevek mindegyikének van azonban meghatározott jelentősége, ha visszaemlékezünk azoknak a személyeknek a történetére, akik ezeket a neveket viselték. Világosan meg kell azonban érteni, hogy Jézus ősei nem voltak valamennyien igaz és szent emberek. Vannak közöttük bűnösök is; vannak olyanok, akik vérfertőzést, házasságtörést, gyilkosságot követtek el; volt egy idegen asszony; Júdás, Támár, Dávid és Ruth neve tele van lelki jelentőséggel. Jézus azt akarta, hogy - emberileg - össze legyen kapcsolva "mindazzal" és "mindazokkal". Tiszta utat akart vágni magának az emberi bűnök és gonosztettek között.

Így tehát mindannyiunk története az, amit magára vesz, és amelyen felülemelkedik. Mindannyiunkban vannak ugyanis olyan vonások, amelyek Jézus őseiben megvoltak, akik távol álltak az életszentségtől. Mindannyiunkban megtalálhatók - alvó, vagy éber állapotban - a pátriárkák és gyermekeik bűnei. Ennek ellenére, Jézusnak meg kell születnie bennünk. Le kell győznünk magunkban azokat a helytelen cselekedeteket, amelyeket Jézus családfájában egyes nevek képviselnek; túl kell jutnunk rajtuk. Szükséges számunkra, hogy éljük ezt a nemzetségtáblát, személyes tapasztalatokra kell szert tennünk belőle, hogy azután eséseken és újrakezdéseken keresztül elérkezzünk Józsefhez és Máriához.

Ez nem azt jelenti, hogy szándékosan kell vétkeznünk, hogy azonosítani tudjuk magunkat az Úr nemzetségtáblájával, hanem egyszerűen azt jelenti, hogy azokban a bűnökben, amelyeket elkövetünk, felismerjük a nemzetségtábla bizonyos elemeit, és lélekben csatlakozunk ahhoz a tisztuláshoz, amely előkészít Jézus születésére. Ily módon Krisztus nemzetségtáblája saját életünknek is integráns részévé válik.

(Lev Gillet)