|
PÜNKÖSD UTÁNI 26. VASÁRNAP
PÜNKÖSD UTÁNI 26. VASÁRNAP – PARAMON ÉS FILUMEN VÉRTANÚK - 1. HANG
Feltámadási tropár
Habár sírod köve a zsidók által megpecsételtetett, / és legszentebb tested katonák által őriztetett, / mégis feltámadtál harmadnapon, Üdvözítőnk, / ajándékozván életet a világnak. / Azért, ó Életadó, a mennyei Erők kiáltják néked: / Dicsőség a te feltámadásodnak, Krisztus. / dicsőség a te uralkodásodnak, / dicsőség a te gondviselésednek, egyetlen emberszerető!
Feltámadási konták
Föltámadtál dicsőséggel a sírból, / és a világot is föltámasztottad, / miért a mi emberi természetünk mint Istent magasztal téged, / mert a halál általad elenyészett. / Ádám vigadoz, a bilincseiből megszabadult. Éva örvendez, / szívből kiáltván hozzád: / te vagy Krisztus, ki mindnyájunknak föltámadást ajándékoztál.
Az Istenszülőé Ki születésed által megszentelted a Szűz méhét, / és megáldottad Simeon karjait, / és már mostantól üdvösségünk eszközlésében fáradozol, / Krisztus Istenünk, / békéltesd meg a viszálykodásban élő népeket, / erősítsd meg az igazhitű uralkodókat / és népedet, melyet megkedveltél, / Egyetlen emberszerető!
Föltámadási prokimen
Legyen rajtunk, Uram, a te irgalmad, amint benned bízunk. (Zsolt 32.)
Apostoli szakasz (Ef 5,8/b-19)
Atyámfiai! Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei - a világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazságosság és igazság -, keressétek azt, ami az Úrnak tetszik, és ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat. Mert amiket ők titokban tesznek, még kimondani is szégyen. Mindenre azonban, ami feddésben részesül, világosság derül, s minden, ami napvilágra jut, világossággá válik. Innen a mondás: „Kelj fel alvó, támadj fel halottaidból, és Krisztus rád fog ragyogni.”
Gondosan vigyázzatok tehát arra, hogyan éltek, ne mint esztelenek, hanem mint bölcsek; jól értékesítsétek az időt, mert rossz napokat élünk. Ezért ne legyetek ostobák, hanem értsétek meg, hogy mi az Úr akarata. Ne részegedjetek meg borral, mert erkölcstelenség van benne, inkább teljetek el Lélekkel. Magatok közt zsoltárokat, szent dalokat és lelki énekeket mondjatok, énekeljetek és zengedezzetek szívetekben az Úrnak.
Evangéliumi szakasz (Lk 12,16-21)
Azon időben mondá az Úr e példabeszédet: „Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! - Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? - Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.”
PILINSZKY JÁNOS: Az erdő és a cipészlegény
Az alábbiakban egy részletet ismertetek Simone Weil Amerikai naplójából. Egy mesét – a hozzáfűzött magyarázattal. Pontosabban: a naplóíró egy elmélkedő kérdésével. Kérdés ez, nyitottan hagyott elemzés, egy mélyen fürkésző szív egyik lehetősége. Gondolatában a bűnös alázata a döntő elem, az, hogy gyengeségünkben a jó szeretete marad egyetlen biztos vezércsillagunk. A finom elemzés segítségére lehet azoknak, akik úgy érzik, tehetetlenek saját gyengeségükkel, esendőségükkel szemben.
A cipészlegény készül feleségül venni a királykisasszonyt, ki elígérkezett neki, miután a fiú megmentette az életét. Találkát ad a legénynek, aki azonban szálláshelyén elmeséli szerencsés történetét, mire altatót kevernek italába. A fiú megérkezve a találkahelyre, mély álomba merül. Varázsfogatán nyomban utána megjön a lány is, sírva kérleli, de hiába, nem tudja fölkölteni szerelmesét. Egy kis pásztorfiúcskánál üzenetet hagy részére, hogy apja palotájában hét esztendőn át fog várni rá. A fiú felébredve, egy bölcshöz fordul segítségért. „Kelj át ezen az erdőn – feleli a bölcs. – Túlsó oldalán áll a király palotája. De minden bizonnyal hétszer hét év alatt se érsz oda. Mivel aki megpróbálta, vagy meghalt, vagy visszafordult.” A cipészlegény baltát fog, s nekiáll irtani az áthatolhatatlan erdőt, hogy utat vágjon benne magának. De bármilyen igyekezettel pusztítja, a bozót még sűrűbben nő ki előtte. Hol itt, hol ott próbálkozik; mindig ugyanaz a kudarc várja. Ekkor egy támadó vadállat elől fölkapaszkodik az egyik fa tetejére; innét látja csak igazán, milyen végtelen ez az erdő. Kétségbeesik. De eszébe jut a bölcs mondása: „Kelj át az erdőn”. Mi lenne, ha a fák csúcsán kelne át? Hét évbe telik, hogy a fák tetején lépkedve az erdő végére ér, s ott áll a kastély előtt. Épp ünnepelnek: a királykisasszony holnap készül férjhez menni. A cipészlegény elébe lép – rongyokban, felismerhetetlenül. Feleségül veszi a királykisasszonyt.
A mese misztikus jelentése nyilvánvaló.
Isten meglátogat minket, de a Lélek alszik. Ha ébren lenne, minden megpróbáltatás, minden erőfeszítés nélkül létrejöhetne a lelki frigy, ahogy az egyes szentek esetében meg is történt.
De mivel alszunk, Isten távozni kénytelen, egyedül látogatásának nyomát hagyva maga után, jelezve, hogy vár ránk. Át kell kelnünk a rosszon, végére kell érnünk a rossznak, hogy elérkezzünk Hozzá. Az ember két kézzel esik neki bűnei erdejének, vágja, irtja a bozótot. De az csak újranő. Reménytelenül.
A bűnök fölött kell hát átkelnünk. Keserves, lassú út ez, de járható. Valóban haladunk, s célhoz is érünk a végén.
De mit akar mondani: hogy a rossz felett, – mint aki egyik fa csúcsáról lépked a másikra – úgy kell haladnunk? Azt, hogy a bűnt ugyan irtanunk is kell magunkban, főként azonban azon igyekeznünk, hogy bűneink végére érjünk és túladjunk rajtuk.
Túl minden bűnünkön, legfontosabb: a ránk várakozó tiszta jóra, nem a bűneinkre, hanem lankadatlanul a tiszta jóra gondolnunk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
