Új ortodox parókus Miskolcon

A közösséget már ismerte Mihály atya, hiszen elődje, a nyáron elhunyt Boleszka László parókus betegségének ideje alatt minden vasárnap ő tartott liturgiát.
- Megtetszett a 200 éves templom, s a helyi lelkiség is. Olyan értékek találhatók itt, melyek máshol sehol az országban. Például egy csontereklye az ortodox egyházban nagy tiszteletnek örvendő Szent Panteleimontól, aki az I. században élt, s vértanúként halt meg. Van egy csodatévő Istenszülő-ikon is, amely még az előző templomból kerülhetett át. Sok imameghallgatás fűződik hozzá, ezt jelzik körülötte a ,,hálatáblák”: szemet, fület, orrot stb. ábrázoló ezüst tárgyak, melyek egyes betegségekből való felgyógyulást jelképeznek… És voltak nagy elődök is: például Kárpáti Szent Alekszij, aki szolgált itt szerzetes diakónusként. Ilyen szempontból lehet és kell egy búcsújáró helyet létrehozni – jelöli is ki a beszélgetés közepette az egyik hosszú távú feladatot. Mint kiderül, ő maga jelentkezett e feladatra püspökénél.
- Azért jöttem ide, hogy dolgozzam! – hangsúlyozza. Pesten ugyanis sokan voltak, s így kevesebb lehetősége volt megvalósítani az elképzeléseit. Egyébként a fővárosban született, ott végezte tanulmányait – s ott lett római katolikus kispapból ortodox pappá. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán tanult, de közben életében nehézségek adódtak. Elment a szemináriumban lelki vezetőjéhez, akitől nem kapott olyan segítséget, mint amire számított. Elkeseredetten sétálgatva a Duna-parton betért az ortodox templomba. Az ottani atya szívesen váltott vele szót, vigasztalta: higgye el, az ima segít, az Úr Jézus ,,elrendezi” a dolgait. Ezt akkor nehezen hitte, mély krízisben volt. Ám egyre többször bement abba a templomba, s egyre többet beszélgetett az atyával…
- Megéreztem ott valamit, amit korábban nem, s ott „ragadtam” az ortodox egyházban - fogalmazza. Az egyetemet már civilként, a szemináriumot félbehagyva fejezte be. Megkérdezte az akkori ortodox püspököt, lehetne-e ortodox pap. Az elöljáró azt mondta, járjon be hozzá ministrálni, menjen vele különböző helyekre szolgálni, s majd ha megismeri, meglátja, felszenteli-e. Az ortodox egyházban ugyanis a szemináriumot végzettek közül nem mindenki lesz pap, csak akit a püspök alkalmasnak gondol…

,,Gyümölcsérlelő” november

Az új parókus szeptember elején költözött Miskolcra, hogy irányítsa a parókia belső felújítási munkálatait. Családja (felesége, a februárra várt legkisebb családtaggal, s 5 és 1 éves kisfiaival) nemrég, október végén jöhetett utána. A család tehát életének új szakaszába lépett, ám ugyanez történik a nagyobb ,,családdal”, az egyházközséggel is. E templom különlegessége az is, hogy ide a bolgárok, románok és ukránok mellett főként magyarok járnak, míg a többi hazai templomban az orosz hívek vannak többségben. A csodatévő Istenszülő-ikon kultuszának erősítését már el is kezdték, minden hónapban végeznek egy Paraklisz imádságot az Istenszülő Szűz Máriához. November hónap pedig óriási változást hoz: mostantól minden nap lesz valamilyen szertartás reggel és este egyaránt. Azt persze nem hiszi a parókus, hogy ezek ,,teltház” előtt történhetnek, de a japán példa lebeg a szeme előtt: egy követségi kápolnában tartott két atya liturgiát. Eleinte rajtuk kívül senki nem volt ott, lassacskán aztán kialakult a ma már népesnek mondható hívőtábor.
- Hiszek az ima erejében – mondja Mihály atya. – Ráadásul ez azért is jó, mert így, aki akar, az el is tud jönni, talál számára megfelelő időpontot. Remélem, bejönnek majd az emberek a templomba, de ha mégsem, akkor sem fogok elkeseredni. Türelmesen ki kell várni, hogy beérjen a gyümölcs. Tenni kell a fontos ügyek érdekében, mert a semmiből nem lesz valami…