Nagy izgalommal keltünk útra, hiszen nem tudtuk, mit hoz a hétvége, mire számíthatunk pályán és azon kívül.

Eperjesen nagy szeretettel fogadtak bennünket, lerítt a helyi elöljáró atyák és kispapok arcáról, hogy igazán és szívből örülnek annak, hogy ott vagyunk. Ezt a szeretetet egész hétvégén éreztük vendéglátóinkon. A tornára hat csapat kapott meghívást: Ungvár, Eperjes és Nyíregyháza görögkatolikus, Eperjes ortodox és római szemináriumai (a római kispapok sajnos lemondták a szereplést, helyettük a helyi középiskola ugrott be), és az Eichstatt-i nemzetközi szeminárium. Miután az első mérkőzésünkön Ungvárt könnyedén győztük le 6-1-re, a házigazda eperjesi görög katolikus csapat kissé félve jött ki a pályára, joggal, mert fölöttük aztán 2-0 arányú győzelmet arattunk. A döntőben aztán az ortodox szeminárium állított meg minket, 2-0-s győzelemmel megszerezték a bajnoki címet. Nincs okunk azonban panaszra, hiszen első nemzetközi szereplésünkön 2. helyezést értünk el, ráadásul Marincsák Miklós elnyerte a torna legjobb kapusa címet is.

Talán furcsa ezt mondani, de ennek a tornának az igazi jelentősége nem a foci, és nem a győzelem volt. Nagyon örülünk a szép eredményünknek, büszkék is vagyunk rá, azonban sokkal fontosabb ennél, hogy a környező országok papnövendékeivel ismerkedhettünk meg, beszélgethettünk, imádkozhattunk, tapasztalatokat gyűjthettünk. Nagyon hamar összebarátkoztunk például a német csapattal, akik a világ minden tájáról érkeztek, volt köztük afrikai és indiai kispap is. Lelkesítő, és nagyon bátorító hatású volt személyesen megtapasztalni, hogy a világ minden táján vannak emberek, fiatalok, akik ugyanazt hiszik és vallják, ugyanazt tanulják, ugyanarra teszik fel az életüket, mint amire mi készülünk. A házigazda rektor atya is többször hangsúlyozta, mennyire fontos ez az egység, milyen nagy jelentősége van annak, hogy nem pusztán egységesek vagyunk, mint akik ugyanolyan egyenruhát vettek fel, hanem igazi egység vagyunk Jézus Krisztusban. Ennek a megtapasztalása, ennek az erősítése minden győzelemnél többet ér(t) számunkra.

Csapatunk tagjai voltak: Marincsák Miklós, Debreceni Zoltán, Salai Szabolcs, Pásztor Richárd, Gorcsa Péter, Pásztor Gergely, Domokos Zsolt, Szemán András, Boros András, Szirmai Máté, Szikora Ede Szabolcs és Balogh Győző.

Ugyanezt az egységet néhány héttel ezután ismét volt szerencsénk megtapasztalni, ezúttal magyar testvéreink körében. November 13-15. között került ugyanis megrendezésre a hagyományos évenkénti Országos Szemináriumok Közötti Labdarúgó Kupa, melynek idén a Hajdúdorog adott otthont. 8 szeminárium – Veszprém, Eger, Vác, Szeged, Budapest- Központi, Gyulafehérvár, Esztergom és Nyíregyháza – vett részt a kupán. Csapatunk a szombati csoportmérkőzéseken Budapest(2-0), Vác(3-0) és Eger(4-0) legyőzése után került az elődöntőbe, ahol Gyulafehérvár ellen győzedelmeskedett 2-0 arányban. A döntőben ezután Esztergom következett, akiket 3-0-ra legyőzve 13. alkalommal vihettük haza a bajnoknak járó kupát. Marincsák Miklós itt is a torna legjobb kapusa lett, ezúttal kapott gól nélkül!

De ezeknél is nagyobb öröm volt együtt lenni a kispaptársainkkal. Az együtt töltött idő, a nagy beszélgetések mind fontos szerepet játszanak életünkben, hiszen ugyanabban a hazában, ugyanazért a célért fogunk dolgozni és küzdeni mindannyian, ezt a közös munkát pedig nagyban segíti a jó kapcsolat, ami ezeken az évenkénti hétvégéken, amelyekre a foci ürügyével összegyűlünk, tovább tud mélyülni hazánk kispapjai között.