Az egyházi év időbeosztása harmonikusan igazodik a természet ritmusához. Liturgikus élete az egyéni ember lelki növekedését szolgálja. A „soha le nem nyugvó nap” életének mozzanatai a lenyugvó nap ritmusán keresztül jutnak el hozzánk.

A karácsonyi készület ideje van. A keleti egyház évezredes tradícióját megőrizve a karácsonyi előkészület idejét a húsvéti böjthöz hasonlóan negyven napban határozza meg. Ez karácsony előtt hat héttel, a Gergely naptár szerint november 15-én kezdődik. Szent Fülöp böjtjének is nevezik utalva az apostol november 14-i emléknapjára.

Ennek az időszaknak a közkeletű elnevezése a magyar görög katolikusok között is advent. Jelentése adventus Domini, az Úr eljövetele, vagyis Krisztus első eljövetelére, megszületésére utal. A várakozás ideje ez. A római katolikus egyházban négy a görög katolikus egyházban a többi keleti egyházhoz hasonlóan hat hét. A XVIII. században Bod Péter még így ír az adventről: „így neveztetnek a mostani rendtartás szerint a karácson előtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög ekklezsia a maga böjtit” (Szent Heortokrates. 1761.).

Az advent kifejezés használata általános lett, és annak tényleges tartalmától függetlenedve használják a karácsony előtti időszak megnevezésére a köznapi beszédben. Épp így vallási jelentésétől függetlenedve terjed az adventi naptár és az adventi koszorú használata. Ott látjuk a boltok kirakatában, a lakáskultúra magazinok címoldalán, vagy a tv stúdiók díszeként.

Az adventi koszorú készítés a legújabb kor szokásai közé tartozik. 1840-ben készítette először J.H. Wichern német evangélikus lelkész, aki egy szekérkereket függesztett fel a templomában és advent minden napján meggyújtott rajta egy gyertyát. A kerek forma, örökzöldekkel díszített koszorúként megmaradt, de a sok gyertyából, csak a vasárnapokon meggyújtandók terjedtek el. A négy vasárnapnak megfelelően négy. A római katolikus egyházban mindegyiknek megvan a maga liturgikus jelentése is.

A magyar görög katolikus hagyományban a közelmúltban még fellelhető volt a december elsejei böjtkezdés emléke is. A Julián naptár szerint a karácsony ideje vízkeresztre esett, és ahhoz viszonyítva kezdődött a böjt december elején. Általánosnak azonban a november 15-i kezdést tekinthetjük.

A görög katolikus családokban hat héttel karácsony előtt elkezdődik az előkészület. Az adventi koszorú állítás így problematikussá válik. Ha adventi koszorút állítunk négy gyertyával, s már az első vasárnap meggyújtjuk, akkor az utolsó két hétben nem lesz mit meggyújtani. Ha csak a harmadik vasárnap kezdjük a karácsonyi előkészületet a gyertyák gyújtásában, akkor a saját hagyományunkat lazítjuk fel, s az adventi koszorú szerepe egyre inkább eltolódik a lakásdíszítés irányába, hiszen nem követjük a hozzá kapcsolódó római katolikus liturgikus tartalmat.

Az elmúlt években egymástól függetlenül több családban találkoztam ennek a kettősségnek a feloldásával. Az adventi koszorúra hat gyertyát tettek, és az otthon, saját kezűleg készített adventi naptárnak negyven zsákocskája volt. Ez az egyszerű újítás, innováció sokkal több, mint egyszerű ötlet. Ez az élő hagyomány. A görög katolikus vallásgyakorlat a liturgikus életből táplálkozva erősen kötődik a hagyományos formákhoz. De ez nem jelent merevséget. Csak aki elevenen benne él a saját tradíciójában, az képes megtartva azt, új elemekkel bővíteni úgy, hogy nem sérül, hanem gazdagszik általa. Tiszteletben tartja az eltérő hagyományt, azzal, hogy nem puszta formaként kezeli, s ezzel önmaga sem üresedik ki.

A készülődés ideje van. A nappalok egyre rövidebbek, hamar leszáll az este. Az ember a fényt keresi. Vegyük számba hány vasárnapunk van. Gyújtsuk meg gyertyáinkat sorban. Megőrizve és megújítva tradícióinkat talán mi magunk is világítók gyanánt állhatunk a jászol mellé karácsony éjszakáján.