A műtét sikerült

 

 

Az Élet nagy körforgásában ugyanis nincs szükség ránk.!?  A falvak kihalnak, az öregeket már senki nem követi, a megüresedett templomi helyek is árvák maradnak… Természetesen ezek a jelzések nem vallásukat gyakorló Istenben hívő emberektől származnak, hanem elsősorban önjelölt értéképítők és a szabad vélemény és szabadság istenítők részéről érkeznek. Eltűnődöm azon, hogy vajon mi a céljuk, merre tartanak. Azon is eltűnődöm néha és elgondolkoztat, hogy kik vannak többen. A válasz megadásához nem kell különleges képesség, mindenki tudja. Ettől függetlenül a mustármagnyi hit, a bizalom Krisztus örömhírében minden csüggedésen átível.

Szomorú érzés minden egyes alkalom, amikor valamilyen baleset közelébe kerülünk. Rémes emlékeket lehet begyűjteni a látványokból, amelyek szemünk elé tárulnak, felejteni őket igen hosszú évek munkája. A súlyos közlekedési balesetek során első és megkerülhetetlen feladat a sérültek ellátása. Nem tartozik a kellemes érzések közé, de meg kell állni! Meg kell nézni a pulzust, dobog-e a szív, van e lélegzés és biztosítani kell a helyszint.

Mekkora megkönnyebbülést jelent, ha csak az autó sérült vagy a kerékpár tört össze, de az utas ép és egészséges, sőt körültekintőbb lesz, mert olyan jelentős esemény történt vele, amely mindent megváltoztat a korábbihoz képest. Valami ilyen érzés kerített hatalmába.

November 14-én szombaton a Miskolci Görög Katolikus Általános Iskolában ministráns-hittanos találkozót szerveztünk a Miskolci Exarchatus és a Zempléni Helynökség területéhez tartozó parókiák számára. A parókiáknak több mint a fele – 35 egyházközség – küldött résztvevőket a rendezvényre, amely a kétszázas résztvevő gárdával az egyik legnépesebb őszi, fiatalokat érintő közösségi rendezvénnyé nőtte ki magát. Figyelemre méltó, hiszen nem nevezhető átlagosnak a papkollégák áldozatvállalása. Volt, aki 180 kilométert tett meg ezért az együttlétért, és sokan szívügyüknek tekintették, hogy bár kevesen vagyunk, mégis legyen közösségi és szeretet élmény görög katolikus közösségben. Mennyien vannak úgy, hogy csak itt látnak velük egy korú,  hasonló hitű és mentalitású kortársakat. És milyen sokat, és milyen szépen éneklőket. Mennyit kell ezért dolgoznia és fáradoznia az apró közösségek parókusainak.

Ha bárki arra gondolna, hogy a papok munkája hiábavaló és eredménytelen, ki kell ábrándítanom, hiszen ez egyszerűen nem igaz. Vannak és lehetnek sikertelennek látszó időszakok, de a vallásunknak, a rítusunknak az öregeinknek és a fiataljainknak is van pulzusa, Ha netalán úgy érezzük, hogy szívünk és lelkünk balesetet szenvedett ezek az alkalmak megerősíthetnek abban, hogy a beavatkozások szükségesek, műtétekre szükség van! Milyen jó, amikor kijön az orvos és azt mondja mosolygó arccal: a beavatkozás elkerülhetetlen volt, de a műtét sikerült…..

 

A  szombati miskolci hittanos napról készült fényképek elérhetőek,

erre a linkre  kattintva.

Videó összeállítás itt.