Ünnepi főpapi Szent Liturgia és papszentelés Kányban

Püspök atya prédikációjában kiemelte, hogy micsoda öröm látni ennyi embert ezen az ünnepen. Beszélt ennek az elnéptelenedő, pusztuló vidéknek a „feltámadásá”-ról, mert van jövője a Cserehátnak, ahol ennyi ember összegyűlt imádkozni. Szűz Mária születése kapcsán pedig arról is szólt, hogy András számára is most egy új élet kezdődik, a papi szolgálat ideje.

A papszentelésre – az ősi hagyomány alapján – a nagy bemenet után került sor, vagyis amikor a drága Adományok már az oltárasztalon vannak. Már ez a tény is jelzi, hogy a pap legfontosabb feladata mindig a Felajánlás vagyis a legszentebb, vértelen Áldozat szolgálata. Ezért még a Felajánlás megkezdése előtt történik a felszentelése. A szentelendőt – aki a szentélyen kívül áll meg – két pap vezeti át a királyi ajtón, majd háromszor megkerülik az oltárasztalt, megcsókolva annak mind a négy sarkát. Ezalatt a főpap az oltárasztal előtti trónuson ül, s a szentelendő mindannyiszor őelőtte is meghajol és megcsókolja az omoforját a térde fölött. A háromszoros körmenet alatt az esküvői szertartás tropárjait éneklik: „Dicsőült szent vértanúk… Dicsőség Néked, Krisztus Isten… Izaiás, örvendj…” Ennek értelme, hogy a pap úgy lesz eljegyezve nyájával, mint a vőlegény a menyasszonnyal. Végül a püspök háromszor áldást ad a szentelendő fejére.

Ekkor a szentelendő letérdepel az oltárasztal jobb sarkához, homlokával is odaborulva kereszt alakban lévő kezeire. A főpap pedig omoforját (püspöki ruháját) és kezeit a fejére téve mondja a Szentlélek lehívását kérő imádságot: „Az isteni kegyelem, amely mindenkor meggyógyítja a betegségeket, és kipótolja a hiányokat, András istenfélő diakónust áldozópappá szenteli. Imádkozzunk tehát érte, hogy szálljon le rá a legszentebb Lélek kegyelme!” A papság és a nép énekli: „Uram, irgalmazz!”

Majd a püspök azért imádkozik, hogy Isten, aki a Szentlélek ilyen nagy kegyelmére méltatta a most fölszentelt papot, adjon neki tökéletes szolgálatot. A másik imában pedig azt kéri: adja meg az Isten, hogy a fölszentelt feddhetetlenül álljon az oltár előtt, hogy „hirdesse a Te országod Evangéliumát, szolgálja a Te igazságod igéjét, ajándékokat és áldozatokat mutasson be, megszentelve a Te népedet az újjászületés fürdőjével…”

Ekkor föláll az újszentelt, s a püspök a királyi ajtóban felöltözteti papi ruházatába. Minden egyes ruhát fölmutat a nép felé, s ezt a görög szót kiáltja: „Áxiosz!”, azaz „Méltó!”. Ezt elénekli a papság és a nép is három-háromszor, mialatt felöltöztetik az újszenteltet.

Az átváltozás után, miután befejezték a „Téged éneklünk…” himnuszt, a püspök átadja az Úr Testét egy tányérkán az újszenteltnek ezen szavakkal: „Vedd ezt a zálogot, és őrizd meg azt, a mi Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig, amikor Ő majd számon kéri tőled azt.” E szavak emlékeztetnek mindenkit a papi szolgálat nagy felelősségére. A püspök áldozása után először az újszentelt részesült a szent Áldozásban, majd együtt végezték az áldoztatást is.

A szentelési Liturgia után a templomkertben agapé volt a papság és a hívek részére, ahol még sokáig tartott a kötetlen testvéri beszélgetés.

 

Kondás András paptestvérünk 1983-ban született, Tornaszentjakabról származik, egy kétszáz fős kis Csereháti községből. Édesanyja kányi származású, gyerekkora jelentős részét is ott töltötte a nagymamánál, s a kányi templomban kezdte meg egyházi szolgálatait, ezért is kérte, hogy ott legyen a papszentelése. Gimnáziumba Hajdúdorogra járt, majd Nyíregyházán végezte el a Hittudományi Főiskolát és a Szemináriumot. Most, fölszentelése után feleségével, Ildikó tisztelendő asszonnyal együtt az Abodi egyházközségben fogják az Urat szolgálni. Imádkozzunk értük, hogy az Úr Isten vezesse mindenben és segítse meg őket! „Éljenek soká, számos éven át!”